Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
A meszes tímár Miután az előzőekben áttekintettük a tímárkodáshoz szükséges feltételeket, illetve próbáltuk ezeknek a feltételeknek középkori meglétét egykorú forrásokkal adatolni, ebben a fejezetben az kerül bemutatásra, hogy a meszes tímár milyen módon dolgozta ki a bőröket, ez milyen objektumokkal járt, az udvarház feltárása során előkerült objektumanyag kapcsolható-e ezekhez, és ha igen, akkor hogyan. A bőr meszes kikészítésének leírása több egymást követő évszázad feldolgozásaira, adataira épül. Részben Hollub József 1948-ban kiadott könyvére, amelyben találhatók recens adatok is, részben a recens adatokra épülő néprajzi feldolgozásokra, melyek felhasználnak XVIII-XIX. századi, esetenként még korábbi forrásokat, valamint La Lande XVIII. században kiadott munkáira, amelyek magukba foglalják az addigi középkori, illetve kora újkori ismereteket,201 és végül, de nem utolsó sorban az elszórtan fellelhető egykorú, középkori utalásokra. 201 A növényi cserzésről írt munkájában így fogalmaz: „ A Tudományos Akadémia a király parancsára és a nagy Colbert gondoskodása mellett, az úr 1666. esztendejében ülésezve már megkezdte a művészetek tanulmányozását, és kutatását a természettudományokkal összekapcsolni: így a mi kéziratunkban sok, ilyenfajta vizsgálat szerepel, amelyet még az akadémia megújulása előtt, tehát még az előző évszázadban készítettek. Mivel az akadémia 1699-ben kapott- új és ünnepélyes felhatalmazás alapján és a felettes hatóság jóvoltából, új keretet és új tevékenységi kört kapott, ami a köz számára haszonnal járhat, így a művészeteknek a feldolgozása olyasvalamivel kezdődött, ami jobban behatolt a részletekbe, és amely abból állt, hogy a művészeteket abban az állapotukban írják le, amelyben azok Franciaországban akkor voltak.” (LA LANDE 1766, 315-316.) „Ezek kéziratként az Akadémia gondozásában maradtak mindaddig, amíg azokat Reaumur úr magához nem vette, hogy ezt a munkát egyedül folytassa, amellyel aztán egész élete során foglalkozott. Az ábrák réznyomó lemezeit, amelyek a munkaműveleteket, a munkások mozdulatait és állásait mutatták be, valamint a munkaeszközöket 1700—1720 között készítették el, és bár ezek közül sok elveszett, mégis e művészetekre vonatkozó 260 rézlemezt megtaláltak... Azok a papírok, amelyeket 1758. augusztus 13-én Reaumur úrnál találtak, és amelyeket ismét rendeztek, (LA LANDE 1766, 318.) húsz akadémikus között kerültek kiosztásra, akik azokat átnézés végett átvették, hogy kiadásra alkalmas állapotba hozzák, esetleg azokat kiegészítsék vagy e művészetekben tovább javítsanak.” (LA LANDE 1766, 319.),Annak a lassúságnak a legfőbb oka, amelyet a művészetek elsajátítása terén meg lehet figyelni, a kézműveseknek az a féltékeny félelme és önző bizalmatlansága, amellyel a munkáikat és a művészeteiknek a segédanyagait (segédeszközeit) igyekeznek a legnagyobb mértékben titkolni. A közérdeknek azonban az áll az érdekében, hogy ezen a titokzatos sötétségen áthatoljon, felgyújtsa a természettudománynak a lángját és ráirányítsa a megfigyelést: röviden, fontos, hogy ismerjük a művészeteket, hogy azokat tökéletesíthessük. Mindannak, amit a művészetben, valamint a tudományokban felfedeznek a világ népeinek általános kincsévé kell válnia, és Franciaországnak a vezetése, amely mindig az emberi társadalom általános jóléte érdekében cselekszik, annak idején ugyanúgy, amint azt most is teszi, a kezét nyújtotta az akadémia felbuzdulásához, hogy a művészeteket, minden ferdítés és korlátozás nélkül, valamint féltékenység nélkül, a világosságra vigyék.” (LA LANDE 1766, 316.) {„Die Akademie der Wissenschaften, so auf Befehl des Königs, und durch die Sorgfalt des großen Colberts, im Christmonat 1666, versammlet war, fieng damals an, die Erlernung und Nachforschung der Künste mit den Gründen der Natur lehre zu verbinden: und wir haben in unsern Handschriften viele Untersuchungen dieser Art, welche vor der Verneuerung der Akademie, das ist, noch in dem Letzten Hahrhunderte sind verfertiget worden. Allein, da dei Akademie, durch eine neue und feyerliche Bestätigung im fahre 1699, und durch die neue Sorgfalt von Seiten der Obrigkeit, eine neue Gestalt bekam, und eine neue Thhtigkeit, zu allem, was dem gemeinen Wesen nützlich seyn konnte: so griff sie diese Bearbeitung der Künste mit einer Art an, die mehr ins Besondere gieng, und darinne bestund, sie allerseits in dem Zustande zu beschreiben, in welchem sie sich in Frankreich befänden?) (LA LANDE 1766, 315—316.) {„Sie blieben als Handschrifien in der Verwahrung der Akademie, 87
