Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

privilégiumban biztosította a soproni marhakereskedőket, hogy bécsi útjuk során nem lesz bántódásuk.199

A jelentős XIV. századi magyar állatbőrexport ténye a külföldi kutatóknak is feltűnt. A Grand Larousse 1860-as kiadása szerint a XIV. sz-ban magyar bőrök Franciaországba (pl. Rouen-ba) is elkerültek.200

E téma összegzésként megállapítható, hogy az ország a kora Árpád-kori időktől fogva állatokban nagyon gazdag volt, aminek eredményeképpen a XI. század második felétől kezdve már exportáltunk is szarvasmarhákat, más haszonállatok és állatbőrök kiviteléről pedig a XII. századtól vannak írásos adatok. Ez a gazdasági ág az egész középkoron át egyre fejlődve és bővülve az ország egyik legjelentősebb jövedelemforrását jelentette, ami csak úgy történhetett, hogy az állatok tartásához, tenyésztéséhez, a bőrök tartósításához szükséges ismeretek magas színvonalon álltak és széles körben elterjedtek.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy az olyan, állattartáshoz kapcsolódó, arra épülő iparág mint akár a friss, akár a tartósított bőröket feldolgozó tímárkodás szintén fejlődjön, és az ország gazdasági életében, exportjában különböző készáruival fontos szerepet töltsön be.

199 Szállítottak oda gabonát és halat is. (PLEIDELL 1925, 58.)

200 „On faisait venir aussi dans cette dernière ville (Rouen) des cuirs de Hongrie au XIV. siècle.” (GÁBORJÁN 1962, 97.)

86