Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
Az itáliai M. Villani munkájában ez olvasható: „Magyarországon ugyanis nagyszámú ökör és tehén tenyészik, amelyeket a földművelésre nem használnak, hanem a térés legelőkön gyorsan meghizlalják, s levágják őket, bőrükkel és zsírjukkal élénk kereskedést űznek.”195 Az Itália felé régebb óta folyó állat- és bőrexportra lehet következtetni abból az 1343-ban keletkezett oklevélből — mintegy alátámasztva M. Villanit — amelyben a zágrábi polgárok panasszal fordultak az anyakirálynőhöz, merthogy tőlük a kereskedelmi áruk, tudniillik: a viasz, a bőrök, a disznók és marhák, és más hasznos dolgok után, amelyeket Zágrábból és Szlavóniából Velencébe vagy Németországba, vagy külországokba visznek és hajtanak azoknak régi tiszteletben tartott szokása és jog ellenére” szedik a harmincadot.196 A kivitel azonban nemcsak a német és olasz197 területek felé irányult, hanem ebben az időben még a lengyelek felé is, ugyanis a wroclawi vámtarifa 1327-ben magyar ökröket említ.198 A német-osztrák területeknek azonban már ebben az időben is kifejezetten szükségük volt a magyar marhaexportra. így például Albert, osztrák herceg 1352-ben külön ugyanazon Sebes mesternek a részén, illetve utcasorában szoktak árulni, s általában mindenfajta hüvelyes termékek Sebes mesternek a részén állnak, és ugyanott árusít minden élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó férfi és asszony.” (SZEMELVÉNYEK 1980, 192—193.) {„...quittas autem fori hec est: quod in parte seu linea ipsius Petri pecudes et pecora equi et similia animalia sunt vendicioni exponi consveta, item pellicia et pelles ac linii panni et res instite pro maiori parte in eadem parte Petri vendicioni exponuntur, item annone in scutellis et in manibus vendende in parte eiusdem Petri ostendentur, item textores pannorum griseorum similiter in parte Petri resident, licet lignum in quo panni texti distenduntur exsiccandi in parte ipsius magistri Sebes sit locatum; in parte autem et linea ipsius magistri Sebes stant carnifices, pistores, pannicide, calcifices seu sutores tam advene quam ibidem residentes suas res venundantes, item vina et alii potus universi qui cum vasis vendenda adducuntur in eadem parte magistri Sebes vendicioni exponuntur, licet in amborum lineis possint pocula propinare, item fruges seu annone unniverse cum plaustris et carratis ad eandem partem magistri Sebes per vectores adducuntur, licet sicut dictum est in scutellis et aliter vendende in linea Petri ostendantur, et similiter ligna tam comburrenda quam in domorum fabricam contruenda et rote curuum cum curribus ac cutibus et cistis seu scriniis et simpliciter universe vestes veteres prêter pelicia et pelles seu mastrucas in porcione et linea eiusdem magistri Sebus sunt vendi consveta et simpliciter omnes res leguminum stant in parte ipsius magistri Sebus et omnespenestici etpenestice sunt parte in eadem. ’) (ANJOU 1878-1920, III/33—35.) 195 KRISTÓ 1988, 214. Kereskedelmi célból már az Árpád-korban tenyésztettek szarvasmarhákat, mint az az előzőekben, az esztergomi káptalan vámtételeiből kitűnt. 196 „De rebus mercimonialibus, scilicet: de cera, centibus porcis et pecudibus ac aliis utilitatibus de Zagrabia et Sclavonia in Veneciam vel in Teutoniam aut exteras partes portantibus et pellentibus contra ipsorum cosuetudinem et ius ab antiquo observatam. ” (DOMANOVSZKY 1979, 60.) 197 G. Villani szerint az 1330-as években csak Firenzében 4000 ökröt és borjút, 60000 birkát, 20000 kecskét és 30000 sertést igényeltek évente. (VILLANI 1909, 142.) (Giovanni Villani kereskedőként Firenze priorja, azaz főkormányzó testületének tagja volt, az 1328-as nagy éhínség idején tevékenyen részt vett annak leküzdésében, és élete során gyakran foglalkozott a város közügyeivel.) (VILLANI 1909, 10—11.) 198 Ezt a kiviteli irányt utóbb a román fejedelemségek állatexportja visszaszorította, de teljesen nem szűnt meg. (SZÉKELY 1961, 318.) 85
