Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
A fajok közül a legjobb az emlősök bőre, ezek közül is a szarvasmarháé,65 lóé,66 szamáré,67 juhé,68 kecskéé,69 a szarvasé és az őzé. A ló és a szarvasmarha bőre a „nehéz bőr”, a kecske, a juh és sertés bőrét pedig „apró bőröknek” nevezik. Fontos lehet még a sertés70 és kivételesen a kutya,71 valamint a nyúl bőre. Szőrmés bőrök céljaira ezeken kívül még a macska, medve, pézsmapatkány, vakond, mókus, görény, hörcsög, nyest, coboly, hód, róka, erszényes állatok stb. bőrét is fel lehet használni.72 65 Rostszövedéke a legszilárdabb, mert egyrészt a rostok a legvastagabbak, másrészt irányváltozásuk a legsokoldalúbb. Fajtái: A. bikabőr: A teljesen kifejlődött ivarérett hím állat bőre. A legnehezebb és legvastagabb az összes marhabőrök közül, kevesebbre értékelik, mint az ökörbőrt, de a fiatal bikabőr minősége közel áll az ökörbőréhez. Minél öregebb az állat, annál rosszabb állású a bőre. B. ökörbőr: a 4-6 hónapos korban heréit bika bőre. Egyenletes állású, tömöttebb s finomabb szövetű, mint a bikabőr. Hasa, nyakaalja és dereka egyenlő vastagságú, minőségét az állat öregedése nem rontja. A későn heréit marha bőre az ökör- és a bikabőr között áll. C. tehénkor: A nőstény marha bőre mindig értékesebb a hím állat bőrénél. Szövete finomabb, tömöttebb és rugalmasabb, barkája egyenletesebb s finomabb. Nyaka és hasaalja vékonyabb, mint a dereka. A hasaalja annál vékonyabb és lazább, minél többször borjadzott. A még nem borjadzott tehénborjú bőre az értékesebb. D. boriúbőr: az anyatejen élő fiatal marha bőre. A marhabőrök között a legértékesebb. Állaga sűrű, egyenletes szövetű. (HOLLUB 1948, 28.). E. bivalybőr: nagyságra az ökörbőrhöz hasonló, de szövete még a bika bőrénél is vastagabb, lazább, rostjai durvák. Barkája durvább az ökörbőrnél. (HOLLUB 1948, 35.) 66 A lóbőr sok tekintetben hasonlít a marhabőrhöz, de a szőrzete általában ferdébben nyúlik be bőrbe, mint a marhabőré, és rostjai fele olyan vastagok. A farrészen, a recerétegnek a szemölcsréreggel határos részén a rostszövedék tömör, vizet és levegőt át nem eresztő réteget alkot. Itt gyérebbek az izzadságmirigyek is, és a rostszövedék nincs megszakítva. A bőr többi részében a rostszövedék lazább és így felhasználhatósága korlátozottabb. Finom barkája van nagy szőrtüsző nyomokkal. (HOLLUB 1948, 35.) 67 A lóbőrhöz hasonlóan a szamár és öszvérbőrök is szép barkájúak. (HOLLUB 1948, 35.) 68 A juh gyapjúnak megfelelően a szőrtüszők is csavarodottak. A receréteg feltűnően laza és — különösen a finomgyapjas bőrön — sok zsírszövetet tartalmaz. A zsírsejtek aránya a kollagénrostokhoz képest nagy. Bőre általában gyengébb minőségű. A durvagyapjas, illetve a szőrszerű gyapjúval bíró bőr edzettebb és jobb minőségű, mint a finomgyapjas juhé. Minél finomabb, lágyabb a gyapjú, annál silányabb a bőr szövedéke. (HOLLUB 1948, 36.) A magyargyapjas vagy cákli gyapjúja goromba, durva, viszont jó a bőre. Az egyévesnél fiatalabb juh bőre a báránybőr. A juhbőr gyakran sok (30%) zsírt tartalmaz, ami feldolgozását megnehezíti. (HOLLUB 1948, 37.) 69 A kecskebőr szőrzete erősen kifejlett, amiért is a szemölcsréteg gyakran vastagabb, mit a receréteg. A rostok aránylag párhuzamosan haladnak a bőr felületéhez, aminek folytán még a legtömöttebb részek is lágyak és simulékonyak, ami a kecskebőrt nagyon előnyös tulajdonságúvá teszi. A juhbőrrel szemben a kecske bőre ugyanolyan nagyság mellett igen szívós, tartós, tömött. Szép, természetes barkája van. (HOLLUB 1948, 38.) 70 A sertésbőr a ritka szőrű bőrök közé tartozik. A receréteget az erősen kifejlődött hájashártya majdnem egészen kiszorítja, úgyhogy a disznóbőrnek úgyszólván nincs is recerétege. A szőrtüszők mélyen a szalonnarétegbe nyomulnak, és ezáltal teljesen ádyukasztják a bőrt. Zsíros, porózus, de aránylag szívós bőr, melynek minősége függ a disznó fajtájától. (HOLLUB 1948, 39.) 71 A kutyabőr erősen zsíros, különben szívós bőr. (HOLLUB 1948, 40.) 72 HOLLUB 1948, 25. 60
