Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
7. melléklet Függelék A lelőhelyen talált növényfajok rövid botanikai és agroökonómiai jellemzői Hordeum vulgare subsp. hexastichum (hatsoros árpa): az árpa hőmérséklettel szembeni igénytelenségénél, viszonylag rövid tenyészidejénél és rendkívüli alkalmazkodóképességénél fogva világszerte a legelterjedtebb gabonaféle. A legkorábban kultúrába vett növények egyike. Száraz viszonyok közepette, tápanyagban szegény talajokon, de még az enyhén sós talajokon is kiterjedten termesztik. Egyike a legfontosabb élelem és takarmánynövényünknek. Európában már a neolitkor óta termesztik és kása, kenyér, sör készítésére, takarmányozásra használják. Az árpát morfológiailag két- és hat- (több)soros formára osztjuk: a) kétsoros forma: Hordeum vulgare subsp. distichum Zoh. (korábban H. distichon L.). A három füzérke közül csak a középső termékeny, a két oldalsó elkorcsosult. A termő fuzérkék, csakúgy, mint a szemtermések, két sorban helyezkednek el, ezért a kalász oldalról nézve lapított (keresztmetszetben kétsarkos). A kétsoros forma az ősibb, a vad forma is ilyen. A szemtermések tengelye egyenes és szimmetrikus. A kétsoros árpát általában takarmánynak, illetve sörárpának termesztik. b) hatsoros forma: Hordeum vulgare subsp. hexastichum Zoh. (korábban H. hexastichon L.). Valamennyi fuzérke egyformán fejlett, ezért egy-egy kalászkában három szemtermés fejlődik ki. A füzérkék hat sorban helyezkednek el, így a kalász keresztmetszete hatszögű (hatsarkos). További felosztás szerint megkülönböztetünk egy (keskeny-hosszú kalászorsó tagokat tartalmazó) lazább kalászú típust (korábban = négysoros árpa), illetve egy (rövid-tömzsi kalászorsó tagú) tömöttebb kalászú típust (korábban = hatsoros árpa). A hatsoros kalászforma fejlettebb, mint a kétsoros. A domesztikáció során egy recessziv tulajdonság dominánssá vált, amelynek következtében a két szélső fuzérke is termékeny lett. A toklászos hatsoros árpa középső szemeinek tengelye egyenes, csakúgy, mint a kétsoros árpáé, ellenben oldalsó szemeinek tengelye jellegzetesen ívelt, amit legjobban a ventrális barázda görbülete mutat, így attól megkülönböztethető. Triticum aestivum subsp. vulgare (kenyérbúza): a búza a legfontosabb kenyérgabonánk. A búza (Triticum) nemzetségnek 18 faja ismert. Csépelhetőség szempontjából pelyvás és csupasz búzákat különböztetünk meg. A pelyvás búzákhoz a primitívebb formák tartoznak: többek között a diploid alakor, a tetraploid tőnké és a hexaploid tönköly. Közös jellemzőjük, hogy a szemtermések a pelyvalevelek által feszesen bezártak. A cséplés eredménye ezért nem szemtermés, hanem kalászka. A tetraploid durum búza és a hexaploid közönséges búza a fejlettebb formát jelentő csupasz búzákhoz tartoznak. Ezek szemtermései a pelyvalevelek által csak gyengén bezártak. A cséplés eredménye: „csupasz” szemtermés. Az ember kalóriaigényének 20%-a búzából származik, a hexaploid közönséges búza a legfejlettebb és a legjelentősebb búzafaj. A világ búza vetésterületének (cca. 246 millió ha) 90 %-át adja. Ma a világon több mint 450 változata (varietasza) ismert. A világ legnagyobb búza fajtagyűjteménye a szentpétervári Vavilov Intézetben található, ahol cca. 70 ezer fajta és fajmintát tartanak számon. Secale cereale (rozs): az óvilág mérsékelt égövének gabonája. Elsősorban Észak- és Nyugat- Európa hűvösebb vidékem termesztik. A búzához képest kevésbé érzékeny a téli hidegre és a szárazságra, sőt a savanyú, homokos talajon is megél, olyan feltételek közepette, amelyek már 363
