Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

I. fejezet: A régészeti feltárás

Az udvarházban és a templomban azonban nem folyt olyan nagyságrendű építkezés, ami tartós mészégetést indokolt volna, hiszen csak egy épület, a főépület (alapterülete: 740x590x670x740 cm) készült habarcsfalból (az eddig előkerült másik négy építmény boronavázas volt), a kőgyűrűs, gödrös falhoz, továbbá a templom renoválásához, illetve a hozzá épített kis ossariumhoz kellett még egy kevés mész.26 Az építkezésnek tehát sem a nagysága, sem pedig az időtartama nem volt olyan méretű, hogy ahhoz hosszabb időn át tartó rendszeres mészégetésre lett volna szükség, és amihez az általában használt egyszerű, kerek gödörkemence ne felelt volna meg.

Úgy az udvarház feltárása, mind pedig a szakirodalomban való kutakodás során azonban nem sikerült rálelni az építkezésen kívül más olyan tevékenységre, amihez hosszabb időn át rendszeresen kellett volna mész.

Ráadásul ennek a kemencének nemcsak a típusa ritka, hanem precízen meg is tervezték, gondosan kimérték, és alapos volt az a munka is, amellyel elkészítették. (Pl. annak ellenére, hogy a tüzelőgödör oldalfalai kifelé dőlnek, azok mégis pontos élben találkoznak. Szintén gondosságra utal az, hogy a tüzelőgödör oldalfalát sárral is kitapasztották.) Mindez éles ellentétben volt azzal az elnagyolt munkával, amivel pl. a templom renoválását végezték (lehet itt gondolni az ossarium felhúzása vagy a templombelső újra kifestése),27 kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy több figyelmet fordítottak a kemencére és a mész égetésére, mint magukra az építkezésekre.

Tehát hiába lehetett erről a kemencéről szinte mindent ismerni; (még az égetés technikai részletei is rekonstruálhatóvá váltak azoknak az agyagtöredékeknek a segítségével,

(DANNINGER 1907, 131.), de mint ahogy az esztergomi érsek, Estei Hippolit 1488—1490 közötti számadáskönyveiből kitűnik, az érsek az Esztergomtól mintegy 35 kilométerre fekvő Héreg faluban vetette az esztergomi építkezéseihez szükséges meszet, és onnan szállíttatta a városba. (Egyébként innen szerezték be a faszenet is.) (FÜGEDI 1981, 172.)

Szállításkor a meszet rendszerint hordókban vagy egyéb faedényben tárolták. Egy a XV. sz. első évtizedeiből fennmaradt (valószínűleg Zsigmond pozsonyi várépítkezéséhez köthető) építkezési költségjegyzékben rendszeresen szerepel egy kádármester, valószínűleg azért, mert a mész számára hordókat, faedényeket kellett készítenie. (SZŰCS 1955, 253-254.) Az erdélyi szász kádár céhunió szabályzatának (Nagyszeben, 1614. július 12.) hatodik artikulusa alapján az is kiderül, hogy ezek speciális edények lehettek. Az artikulusban előírták „hogy senkinek sem szabad edényeket otthon összerakni, kivéve a cserzőlé és a hamuzsír (vagy mész) tartására szükséges kádakat.” (KOVÁCS-BINDER 1981, 178-180.) Egy XVIII. századi francia forrás alapján pedig tudni lehet azt is, hogy ha a meszet hordókban tárolták, akkor sok hamuval fedték le, hogy levegő hatására nehogy átalakuljon oltott mésszé. (LA LANDE 1766, 35.) Elképzelhető, hogy nálunk is ez volt a gyakorlat, ám a magyar anyagban eddig erre semmilyen adatot nem sikerült találni.

Összességében megállapítható, hogy a mész szállításához megvoltak a megfelelő speciális eszközök és technikák. Az útviszonyoktól függetlenül megoldott volt tehát szállítása, ez azonban nem zárhatta ki azt, hogy ha egy építkezés közelében megvoltak a mészégetés feltételei, akkor ott helyben égessenek meszet, mivel ez sokkal egyszerűbb és olcsóbb volt, semmint távolabb megvenni és onnan a helyszínre szállítani.

26 Közvetett adatok alapján azt lehet valószínűsíteni, hogy a főépület és a kőgyűrűs objektum egy időben készült. A templom renoválása is a kora újkori udvarház működésének idejére esik, de hogy az egyszerre történt volna az udvarház kőbe építésével vagy sem, az jelenleg nem eldönthető, az egyidejűségnek azonban nagyobb a valószínűsége.

27 Az ossarium kötőanyagául pl. ugyanazt a habarcstípust használták, mint amilyent a templombelső freskói alá tettek (3. sz. melléklet), az eltérő funkció ellenére sem változtattak a kötőanyagon, következésképpen meglehetősen gyenge építményre sikeredett.

33