Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

Mellékletek

6. melléklet

Állatfaj

Rágott, db

Összes, db

Rágott/Összes%

sertés

66

495

13,3

őz

2

42

4,7

vaddisznó

1

27

3,7

szarvasmarha

58

1969

2,9

ló

2

77

2,5

szarvas

4

257

1,5

juh/kecske

4

249

1,5

nagy patás

1

460

0,8

Összesen

138

3576

3,9

5. táblázat: A kutyarágás nyomainak fajonkénti eloszlása (csökkenő sorrendben)

Megfontolandó, hogy ezek a rágásnyomok elsősorban a korán elcsontosodó, nagyon ellenálló ízületi végeken (karcsont, lábtő- és lábközépcsontok) maradtak fenn. Elképzelhető tehát, milyen felmérhetetlen pusztítást végeztek az ebek a lazább szerkezetű, könnyebben szétrágható vázrészek (pl. csigolyák és bordák) körében.

A vadállatok közül egyedül a gímszarvas maradványai fordultak elő kellő számban ahhoz, hogy indokolják az életkorok szerinti vizsgálatot. Az érett egyedek csontjainak uralkodó volta legalább két feltételezést enged meg. Ezek közül az egyik lehetőség az, hogy a vadászatokon szándékosan a lehető legnagyobb, azaz kifejlett állatokat ejtették el. Ha viszont elfogadjuk a szántóföldi termeléssel gyakran összefüggő “védővadászat” lehetőségét is, bármilyen tilosba tévedt szarvast elejthettek. Természetesen az agancsok jelenléte a leletanyagban kedvtelésből űzött trófeavadászatra is utalhat.

Bőrfeldolgozás

Az udvarház napi életét meghatározó gazdasági tevékenységekre a Petényi Sándor által feltárt írásos források nem szolgáltak adattal. Az ásatás során azonban számos olyan részletre sikerült fényt deríteni, amelyek túlmutattak az írásos anyagban uralkodó, elsősorban mezőgazdaságra vonatkozó tudnivalókon. Ezek közül a legfontosabb az állatbőrök kikészítésére utaló régészeti-állattani bizonyítékok áttekintése, ami közvetlenül erősítheti meg, illetve árnyalhatja a régészeti ásatás során tett megfigyeléseket.

Miféle csonttani jelenségek alapján egészíthetjük ki a tímárkodásra utaló régészeti jelenségekből kirajzolódó összképet? Már az ásatás első évében, 1993-ban feltűnt az az udvarház főépületétől északkeletre fekvő objektumcsoport, amelyben több gödröt a bőrök kikészítésben használatos meszesgödrökkel sikerült azonosítani. Régészeti leletanyag híján azonban különös súllyal esnek a latba azok az ál328