Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet lattani megfigyelések, amelyek közvetlenül utalhatnak e lelőhelyrész használatára, kiegészítve a fáradságos régészeti rekonstrukciót. Bizonyosra vehető, hogy a levágott háziállatok, különösen a szarvasmarhák bőrét Baj-Öreg-Kovács-hegy késő középkori udvarházának népe nem herdálta el. Valószínű, hogy a csontok anatómiai összetételéből sejthető és a rajtuk talált nyúzásnyomok alapján be is bizonyítható bőrhasznosítás a szerény háziipari kereteket messze meghaladva folyt a településen. Ezt munkahipotézist meggyőzően támasztja alá a lelőhelyen azonosított meszesgödrök jelenléte. Finom nyúzásnyomok voltak megfigyelhetők, többek között egy szarvasmarha és egy gímszarvas disztális kézközépcsont töredékén (49. gödör, 50-230 cm, ill. 59. árok). A már említett hurchatásról bebizonyosodott, hogy messze nem egyetemes érvényű törvényszerűség: a vadállatok bontása függ az állat méretétől, a vadászcsoport nagyságától, a szállítás távolságától. Mégis a régészeti állattannal foglalkozó szakértők jelentős része — elmélyült bőrműves ismeretek híján is — az elsődleges feldarabolás során jó eséllyel a bőrben maradó, úgynevezett terminális csontok,21 illetve a húsban szegény “száraz végtag” vázleletei alapján magától értetődőnek véli, hogy ezek a maradványok az eltemetődés után elenyészett bőr jelenlétére, esetleg annak végső kicsontozására utalnak. E gondolatmenet továbbfejlesztése az a vitatható feltételezés, hogy a tímárok egykori ténykedésének közelségére közvetve akár abból is következtethetünk, hogy a konyhahulladékban kevés a szarvasmarha ujjperc.22 Ritkán adódik azonban lehetőség arra, hogy az ilyesfajta toposzokat a megfelelő régészeti, történeti és néprajzi adatokkal összevetve a témában jártas szakértőkkel egyeztetve értelmezzék. A szlovéniai Otok-Dobrava (Gutenwerth) XII-XIII. századi városi lelőhelyén számos szétszórt szarvasmarha szarvcsapot és lábközépcsont-töredéket sikerült azonosítani, de ezek csak egy feltételezett cserzőgödör és az egykori tímárok által használt fémeszközök maradványainak fényében voltak összefüggésbe hozhatók a bőrfeldolgozással.23 Miklós Zsuzsa a váci Széchenyi utcában feltárt 59 késő középkori objektum közül legalább öt olyat azonosított,24 amelyeket téglalap alakú alaprajzuk és deszkabélésük maradványai, illetve a sarkukban lelt cölöpnyomok alapján, Sőregi hasonló debreceni leletei25 nyomán cserzőgödrökként azonosított. Hasonló szerkezetek (részben vesszőfonatos béléssel) valóban megfigyelhetők egy XVI. századi nürnbergi fametszeten.26 Ezt az értelmezést régészeti állattani szem-21 Kretzoi 1967. 22 Noddle 1977, 399. 23 Bartosiewicz 2006c, 421; a vasszerszámok az ásató Dr. Vida Stare személyes közlése szerint kaparókések voltak. 24 Miklós 1986,242. 25 Sőregi 1939^)0,32. 26 Schmid 1974, 8. 329
