Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
Az a 10 királyi hold eresztvény erdő (permissorium), melyet Kovácsi faluban öszszeírtak,885 egy olyan erdőgazdálkodási művelési ág eredményeként jött létre, amelyet tűzifa nyerése céljából folytattak. A középkori Európában minden háztartásnak nagy mennyiségű tűzifára volt szüksége azért, hogy tudjanak főzni és fűteni.886 Tűzifához a rőzsegyűjtésen (lehullott gallyak összeszedése) kívül úgy juthattak, ha a kivágott fa tuskójáról, illetve gyökeréről hagyták kisarjadzani a hajtásokat, melyeket levágva azok ismét sarjadzásnak indultak, melyeket ismételten le lehetett vágni, és ezt a folyamatot a végtelenségig lehetett ismételni. A levágott tönkből növő sarjak 6-8 év alatt értek el olyan méretet, hogy azokat már néhány baltacsapással le lehetett vágni, ugyanannyi munka volt őket feldarabolni, és már kész is volt a tűzifa. Mivel a sarjak a tőke külső oldalán nőttek, az minden vágással koncentrikusan nőtt egy kicsit, így a tőkék akár több méter átmérőjűvé is válhattak. Az erdőgazdálkodásban a sarjaztatás volt az egyik legfontosabb gazdálkodási ág, hiszen fűteni és főzni folyamatosan kellett. Ez a tevékenység fontosabb volt pl. az építkezéshez szükséges szálfák nevelésénél is (melyek szinte minden esetben tölgyfák voltak), mivel az építkezés a főzéshez képest kevésbé volt gyakori.887 Az eresztvény erdők becsértéke éppen a fentiek miatt a háromszorosa volt a közönséges erdőkének.888 Értékesebb volta miatt a friss sarjakat sáncárokkal védték a legelésző állatoktól. (Az árok mindig kívül volt, a sánc pedig belül, hogy a kívül levő állatok bejutását megnehezítse.) Ezt a művelést értéke és haszna miatt (bár adat nincs rá) minden valószínűség szerint az udvarház lakói is tovább folytatták.889 885 Az eresztvényerdők átlagos nagysága kb. 60 királyi hold volt, (SZABÓ 2008, 332.) a 10 királyi holdnyi terület tehát viszonylag kis mennyiségnek számított, a helyi igények kielégítésére azonban feltehetőleg elég volt. 886 A már korábban idézett 1333-as oklevélben, (vö. 194. jegyzet) amelyet Péter és Sebes testvérek állíttattak ki Csütörtökhely és az ott levő piac megosztásával kapcsolatban, a piacra hordott áruk között az épületfával együtt tesznek említést a tűzifáról, melyet egyébként az épületfával együtt azonos helyre raktak. („et similiter ligna tam comburrenda quam in domorum fabricam contruenda. ') (ANJOU 1878-1920,111/33—55.) 887 SZABÓ 2008, 321. 888 SZABÓ 2008, 332. Ekealjanként 10 márka volt az értéke Werbőczi Hármaskönyve szerint. A bárdos-, makkos-, illetve vadászatra alkalmas erdőé viszont, melyet vágásra és vadászatra használtak, ekealjanként 50 márka volt. (WERBŐCZY 1897, 219.) Az oklevél ilyen erdőt nem említ, de az ásatáson előkerült faszénmaradványok már idézett elemzése a tölgyfák mindkét változatának (kocsányos és kocsánytalan) előfordulását kimutatta, azaz számolni lehet a makkoltatás lehetőségével. A sertéstartást egyébként az állatcsontok vizsgálata is kimutatta. A mellékelt tanulmányban kiemelésre került az, hogy „tanulságos, hogy az uralkodó szarvasmarhák maradványai mellett a második helyen a sertéseké áll (bár a részarány nem éri el a 10%-ot), jóval megelőzve a juh és az alig képviselt kecske csontjait. [...] úgy a házi- mint a vaddisznó jelenléte valószínűleg a zárt, erdős környezettel függ össze. [...] a kifejlett és érett sertések maradványainak viszonylag nagy aránya közvetve utal a makkoltatásra alapozott ridegtartásra.” Mivel azonban a sertéscsontok aránya az előkerült csontanyagban 10% alatt van, a sertéstartás az udvarház gazdálkodásában feltehetőleg csak kiegészítő szerepet tölthetett be. 889 SZABÓ 2008, 333. 234
