Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
A Kovácsiban, Agostyánban és Tolnán említett cserjés (rubetum) a neve alapján, tüskés bokrok által borított területet jelenthetett. Valószínűleg egy átmeneti állapot lehetett a fátlan és fás terület között.890 A források alapján azt lehet mondani, hogy a cserjés, bár természeténél fogva instabil elemnek számított, mégis a középkori táj állandó eleme volt. A legeltetés volt az, ami ezt az instabil növényzetet az egykori táj állandó elemévé tette, és meggátolta azt, hogy területén erdő alakuljon ki. Az állatok ugyanis a szúrós bokrokat nem ették meg, ugyanakkor legelésük gátolta a fák növekedését.891 A cserjés értéke viszonylag csekély volt, ugyanannyi, mint a közönséges erdőé (ami viszont a szántóföld értékével volt egyenlő).892 Valószínűleg ez az utóbbi ok húzódott meg amögött, hogy Kovácsi Miklós ingatlanainak összeírásakor a két művelési ágat, azaz a a cserjést és a közönséges erdőt összevonva vették számba, és így utólag már nem lehet eldönteni, hogy a három faluban fellelt 300 hold cserjés és közönséges erdő’ esetében mennyi volt pontosan a cserjés és mennyi az erdő. A cserjés léte mindenképpen az állattartás jelentősebb szerepére utal, amit alátámasztanak az oklevélben olvasható mező- és rétgazdálkodásra vonatkozó adatok is. Mint már szó volt róla, a középkori Magyarországon általános volt az állatok bősége. A fenti adatok azt valószínűsítik, hogy a tárgyalt hegyvidéki, erdős vidéken sem volt másképp. A szántók közül feltehetőleg az agostyáni 443 hold számítható jelentősnek, mert ez már a Gerecse hegyláncain kívül feküdt (mint ahogy a falu, Agostyán is), a hegyvonulatok között fekvő Kovácsi és Tolna falvak szántói viszont feltehetőleg még a középkori viszonyokhoz képest is alacsony terméshozamúak lehettek. Legalábbis későbbi, a XVIII-XIX. századi Tardosra vonatkozó adatok alapján erre lehet következtetni, mint az az alábbiakban olvasható lesz. Ahogy az egy korábbi közlésből már ismerhető, Kovácsi és Tardos szántói között az Agostyánból Tolnára vezető út volt a választóvonal oly módon, hogy miután az út kiért a hegyek közül és keletnek fordult, az attól jobb kéz felé eső szántók tartoztak Kovácsihoz, a bal kézre esők pedig Tardoshoz.893 (1. ábra) A jobb kézre eső rész Öreg-Kovács-hegy oldalán, lankájának alsó részén volt található, míg a tardosi szántók völgyben helyezkedtek el. Ezekkel a viszonylag előnyösebben fekvő, völgybéli szántókkal kapcsolatban írta Bél Mátyás, hogy „a falu (Tardos) környezete elhanyagolt és megműveletlen, az erdőket nem érdemes irtani, mégis a szlovákok nagyon törekednek, hogy ezekkel a munkákkal, s a kivágott anyagból háztartási eszközök készítésével tengessék valahogyan az életüket. Az esztergomi érsekség alá tartoznak, akiknek a kegyességéből legtöbbet nyernek, mert 890 SZABÓ 2008, 335. 891 SZABÓ 2008, 336. 892 WERBŐCZY 1989, 219. 893 PETÉNYI-SABJÁN 2003, 128. 235
