Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
Az udvarház gazdasági tevékenysége Az udvarházban folyó gazdasági tevékenység leírása nem könnyű feladat, mégpedig azért, mert csak arra van írásos forrás, hogyan nézett ki Kovácsi Miklós gazdasága akkor, amikor Alsólendvai Bánffy azt megkapta. Az udvarház működésének idejéből már nincs ilyen, az ebben az időszakban folyó ténykedésekre pusztán a régészeti evidenciák alapján lehet következtetni, melyek azonban részben ugyanazokra a gazdasági ágazatokra szolgálnak bizonyítékul, amelyek az oklevélben is olvashatók. így jogosan lehet feltételezni azt, hogy az ott említetteknek a továbbiakban is megmaradt szerepe, és az oklevélben számba vett tevékenységek a későbbiekben is alapjául szolgáltak az udvarház lakói által folytatott gazdálkodásnak. Ahhoz, hogy legalább részben képet kapjunk az udvarház gazdaságáról, mindenekelőtt az oklevél szövegét és adatait kell számba venni. Az egész oklevélszöveg így szól: „A felséges fejedelemnek, Mátyás úrnak, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország és a többi királyának, valamint Ausztria hercegének, kegyelmes uruknak a budai egyház káptalanja ájtatos imáinak támaszát ajánlja. Tudja meg felségtek, hogy mi felségteknek az Alsólindvai Bánffy Miklós nagyságos úr érdekében Martonfalvi Lacza Mihály és Kovácsi Miklós ellenében kibocsájtott, hozzánk intézett ítéletlevelét, mely egy bizonyos birtok határjárása, becslése és vérdíjfizetés ügyében hozott bírói döntésének módját és formáját foglalta magába, a legnagyobb tisztelettel vettük kézhez, és ennek a tartalma szerint a nemes Szentandrási Monthor János mesterrel, felségteknek királyi udvarotokból ugyanazon felségtek által erre a dologra különös módon kiküldött emberével az előbb mondottak hűséges végrehajtására tanúbizonyságunkul hiteles emberünket, tudniillik a tisztelendő Budai Kilián mestert, társunkat és kanonok testvérünket küldtük ki. Ok végezetül onnét hozzánk visszatérvén nékünk egybehangzóan jelentették, hogy ők a Szent Borbála szűz és vértanú ünnepe előtti csütörtökön és más erre alkalmas és elegendő számú napokon a Komárom vármegyében lévő említett Kovácsi, valamint Abostyán, továbbá az Esztergom vármegyében lévő Tolma nevezetű birtokoknak, következésképpen az előbb mondott Kovácsi Miklós azokon a birtokokon bírt birtokjogainak a helyszínére odamentek, miután oda azok összes birtokszomszédait és határosait törvényesen összehívták s azok ott jelen is voltak, és mivel ennek a Kovácsi Miklósnak egyáltalán semmiféle ingóságait és semmiféle javait nem voltak képesek megtalálni, amiből az előrebocsátott vérdíjfizetést képesek lettek volna eszközölni. Először a mondott Kovácsi birtokon találtak öt jobbágytelket, tudniillik két népeset, valamint a harmadikat, amelyen csak csekély épületek voltak, továbbá a negyediket és ötödiket, melyek teljességgel elhagyatottak voltak,877 Miklós saját nemesi udvarházának a kivételével, mivel erről azt állították, hogy Ujszászi Mihálynál van zálog címén, továbbá hatvan hold szántóföldet, ami egyrészt az előbb említett nemesi udvarházhoz, másrészt 877 Werbőczy becsüjegyzéke szerint a népes jobbigytelek értéke 1 M., az üresen hagyott, de épületekkel bíró !ú M„ míg az épület nélküli 100 dénárt ér. {„$. 18. Item sessio jobagionalis populosa; adM. 1. §. 19. Deserta vero, sed aedificia habens; ad M. Mediam. §. 20. Aedificiis autem penitus carens; tamen in ordine aliarum sessionum sita, ad quartam partem unius marcae, videlicet denarios 100. ’) (WERBŐCZY 1897, 216—217.) 229
