Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
a mondott jobbágytelkekhez tartozik közös használatban, ugyanott tíz kaszaalja rétet, tíz hold királyi mértékkel mért eresztvény erdőt, szintén királyi mértékkel mért ötven holdnyi cserjést és más közösen használt erdőket, egy bizonyos teljesen elhagyatott saját szőlejét ugyanezen Miklósnak ugyanezen Kovácsi birtoknak a területén, és ugyanott egy temetkezéssel bíró templomot; továbbá az említett Abostyán birtokon találtak tíz népes jobbágytelket, egy épületekkel bíró elhagyatott telket és egy másik lakó nélküli majoros telket, valamint hat épületeket teljességgel nélkülöző jobbágytelek helyet, öszszesen négyszáznegyvenhárom holdnyi szántóföldet, tizenegy kaszaaljára való rétet, öt királyi mértékkel mért hold újabban tilalmas közönséges erdőt, hasonló módon király mértékkel mért ötven holdnyi cserjést és közönséges erdőket, egy szőlőhegyet kerttel, melyek évenként körülbelül száz köböl földesúri kilencedet jövedelmeznek, és mintegy huszonnyolc holdra terjedő újonnan telepített szőlőt, ugyanott egy temetkezéssel bíró kőkápolnát, ugyanott ennek a Miklósnak tíz kaszaaljányi saját mezejét; továbbá ennek a Kovácsi Miklósnak a mondott Tolma birtokon bírt birtokrészén találtak hét jobbágytelket, tudniillik három népeset, a negyediken kevés épület volt, valamint az ötödik, a hatodik és hetedik teljesen nélkülözték az épületeket, ennek a Miklósnak három kaszaaljányi saját mezejét, a jobbágytelkekhez tartozva pedig huszonnyolc kaszaalját, egy bizonyos vízből soha ki nem fogyó halászó hely harmadrészét,878 százhuszonkilenc holdnyi szántóföldet, királyi mértékkel mérve mintegy kétszáz holdnyira terjedő cserjést és közönséges erdőt, ugyanott egy temetkezéssel bíró kőtemplom harmadrészét, továbbá egy kerékkel járó malmot Tata mezőváros színén, ennek a Tata mezővárosnak a ‘Tótváros’ nevű része mellett elfolyó soha ki nem apadó hévíz patakon, egy ugyanezen malom mellett bírt házzal együtt, melyek egyaránt az említett Kovácsi Miklós földesúri jogára és tulajdonára estek; ezeket mindet teljességgel lefoglalták és lefoglalva az említett Bánfly Miklós úrnak a kezeibe adták és ruházták át a fentebb írt vérdíj fejében, valamint iktatták azt zálog jogcímén történő birtoklásra, miközben annak a Kovácsi Miklósnak és bárki másnak az ellentmondása előzetes határozat alapján nem jelenthetett akadályt. 878 Werbőczy egyébként a kifolyó és el nem apadó halastavat 10, a ki nem folyót és szárazság idején elapadót pedig 5 M-ra becsülte. („Item piscina effluens, et non deficiens adm 10. Non effluens autem, et tempore siccitatis deficiens; adM. 5.") (WERBŐCZY 1897, 218-219.) 230
