Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
A négy kőgyűrűs gödör által közrefogva, az északkeleti kőgyűrűtől (4) 40 cm-re délnyugatra egy 160 cm mély, 140x135x135 cm-es szájméretű gödröt találtunk (5). (11. kép) Formája lekerekített sarkú háromszög volt. Széle csak az északnyugati oldalon volt azonos vonalban az oldalfallal, a keleti, déli és a nyugati oldalnál alábontottak a gödörszélnek, és ezen a részen az oldalfal 30—40 cm-rel kijjebb futott annál. A gödör széle felett az agyagba ásva egy 20-35 cm széles karima volt, amelyet a délnyugati résznél sarkosra alakítottak ki, az északkeleti részen is felismerhető volt egy sarokszerűség, de ez nem volt olyan határozottan megformázva, mint a délnyugati részen. A 30 cm magas karima teteje már a kőgyűrűs gödrökhöz tartozó járószint volt. A két, délnyugati (1), illetve délkeleti (3) kőgyűrűs gödör között már korábban feltárt sekély árok oldalfala egyben a mély gödör karimájának külső széle volt. Az árok alja 8-13 cm-rel volt mélyebben a karima tetejénél. A sárga agyagba ásott mély gödör bontása során a 30 cm mély karimás részben a peremig paticsok és kövek, a gödör barna földből álló betöltésében késő középkori cserepek, állatcsontok és kisebb mészkövek voltak nem túl nagy számban. Az oldalfala nem volt sem kitapasztva, sem pedig kiégetve. Annak ellenére, hogy faburkolat nyomai sem voltak felismerhetők, leginkább víztározónak, ciszternának lehet ezt az objektumot tartani. A mérete alapján kb. 1 m3 víz férhetett bele. Miután továbbra sem került elő semmiféle olyan tárgy, ami alapján következtetni lehetett volna az objektum funkciójára (az addig előkerült sarokvas, vaspánt, patkótöredék erre nem volt alkalmas), a következő évben, 1995-ben, tovább folyt a terület feltárása, mégpedig a két déli kőgyűrűtől (1,3) délre eső területen, (9. szelvény) egy 6x5,3 m-es szelvényben. Közvetlenül a humusz alatt késő középkori és kora újkori kerámiák (köztük mázas is) és egy teljesen ép sarkantyú került elő. A sárga agyagra 40-50 cm mélyen találtunk rá, vékony, barna erezet volt rajta megfigyelhető. A bontás során kilenc darab, különböző méretű és alakú, sekélyebb gödrökből álló, sűrűn tagolt felület vált láthatóvá, melyet egy 50—60 cm széles, észak-déli irányú vízszintes agyag-22 11. kép:A ciszterna (5) felső részének kiképzése
