Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
sáv két nagyjából egyenlő kelet—nyugati részre osztott. Az agyagsáv északi végénél két egymásba nyíló gödör feküdt (méretei 105x125 cm, illetve 85x120 cm). Az egyenetlen felületen a gödrök szájszélessége általában 100-120 cm között, mélységük pedig 60 és 110 cm között ingadozott. Általában különálló, kisebb gödrök kerültek elő, melyek egymással szomszédos fala meglehetősen vékony volt. A vízszintes felülettől nyugatra, a délnyugati kőgyűrűs gödörtől (1) 80 cm-re délnyugatra ugyan kibontottunk egy 160x170 cm-es szájátmérőjű, 60 cm mély gödröt, a nagyobb felületű gödrök azonban a feltárt terület keleti oldalára voltak jellemzőek. Ezek közül az egyik 190x210 cm átmérőjű volt, belseje több, kisebb részre tagolódott, melyek mélysége 60-30 cm között mozgott az oldalfal magasságától függően, és ugyancsak a keleti részen lett kibontva egy 140x120 cm széles, 100 cm mély másik gödör is, amely az agyagból kelet felé öblösödően lett kivájva, azaz a keleti oldala jóval a gödör keleti széle mögé terjedt. Szürkésbarna, hamus betöltésében egy malomkő darabjára találtunk. A keleti oldal két nagyobb gödrének keleti széle egy őket keletről érintő nagyobb gödör nyugati szélébe nyílt, ennek nyugati oldala azonban sokkal alacsonyabb volt, mint az északi vagy a déli oldalon,18 (ebből ered a mélységek közötti nagyobb különbség), így itt tulajdonképpen a két nagyobb gödör egymásba nyílt. A gödrök betöltése nem volt egységes. Az egyik nyílt tűzhely kidobott tapasztásával volt feltöltve, a többié pedig általában sárga agyaggal kevert föld volt, amiből meglepően kevés késő középkori cserép került elő. Nem valószínű, hogy szemétgödröknek ásták őket, de sajnos az sem eldönthető, hogy milyen célból. Az a szint, amelyről indulnak, nem a kőgyűrűké, illetve a kőfalé, azokénál lejjebb fekszik, egy korábbi periódushoz tartozik. A délnyugati (1) és délkeleti (3) kőgyűrűk között húzódó sekély árok sem kapcsolódott a gödrös szinthez, véget ért, még mielőtt elérte volna a gödrös rész szélét, nem sikerült közvetlen kapcsolatot találni a két déli kőgyűrűs gödörrel (1,3). így a tárgyalt terület feltárása nem igazán segítette a kőgyűrűs objektumok funkciójának tisztázását. A képzeletbeli 2x2 méteres négyzet négy sarkára helyezett kőgyűrűs gödrös szerkezet (8—11. képek) értelmezése önmagában is nagy problémát jelentett, mivel összefüggéseket is nehéz volt találni közöttük annak ellenére, hogy az teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy egységes konstrukcióról van szó. A két északi kőgyűrű (2, 4) nagyobb méretű volt, mint a két déli (1,3), és az északiakhoz (2, 4) közvetlenül is kapcsolódott egy-egy, gyűrű nélküli, egyszerű gödör, míg a déliekhez (1,3) nem. A négy gyűrűből hármat jó megtartású kőfal alkotott (1, 2, 4), míg a délkeleti (3) nagyon gyenge megtartású volt, a két déli (1,3) viszont egy szinten volt az északkeleti gyűrűvel (4), míg az északnyugtival (2) nem. A két déli gyűrűs gödörnek (1,3) meszes volt a betöltése, a kibontható északnyugati gödör (2) betöltésére viszont ez nem volt jellemző. A három megmaradt gyűrűt 10-15 cm kevert föld választotta el a sárga agyagtól. Maga az objektum kőépület nem lehetett, hiszen a két nyugati kőgyűrűhöz csatlakozó fal nem volt egy szinten, illetve azonos magasságban. Ez a jelenség egyébként az objektum használatában úgy látszik nem okozott problémát, mert ha így lett volna, akkor már eleve a szintkülönbséget kiegyenlítve alakították volna ki. A gyűrűkhöz 18 Ezt nem tudtuk kibontani, mert részben a szelvény széle mellett futó újkori erdei köves út alá nyúlt. 23
