Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
A gazdaság néhány jellemző eleme Szőlőművelés Ahol a földrajzi környezet, illetve a természeti viszonyok lehetővé tették, ott mindenhol műveltek szőlőt a középkori Magyarországon. Oláh Miklós leírása szerint „borból olyan sok van, hogy Magyarország csaknem minden vidéke (kivéve azokat a sík vidékeket, melyek a Tiszán innen és túl Várad felé vannak, illetve a Bács vidéket és néhány más helyet) terem nemes borokat, édeset és savanykásat, a kettő köztit, erőset, könnyűt, mérsékelten hatót, de fehéret jóval többet, mint vöröset. A sört a borbőség miatt csak a birodalom kis részén ismerik;... Megesik többször, hogy a kedvező időjárás és a jó évszak akkora mennyiségű bort ad, hogy alig lehet a bor tárolásához szükséges hordókat találni, hanem a más házi használatra készült edényeket kell a bor felfogására felhasználni, és üres edényért más, borral teli edénnyel kell fizetni. Ezt én Baronya megyében, mikor Pécsett voltam, saját szememmel láttam.”831 A tárgyalt régió (az udvarház és szűkebb környéke) is bortermő vidéknek számított, legalábbis a szórt adatok erre utalnak. Voltak szőlőültetvények Kocson, 832 a Tata és Szomód,833valamint a Tata és Komárom közötti részen,834 831 OLÁH 1985,72-73. „Vini copia tanta, ut omnes fere Hungáriáé regiones (exceptis campis, qui citra et ultra Tibiscum Varadinum versus sunt atque tractu Bachiensi et pauculis aliis locis) vina generosa, dulcia, styptica, media inter utraque, fortia, levia, temperata ferant, multo maiorem tamen albi, quam rubri copiam. Usum cerevisiae ob vini abundantiam minima regni pars novit... Contingit plerumque, ut aeris temperies et bona anni tempestas tantam vini vim suppeditet, ut vix reperiantur dolia vino condendo necessaria, quod ego in comitatu de Baronya, dum essem Quinque Ecclesiis, hisce vidi oculis, sed cogantur vasa ad alios usus domesticos praeparata in usum vinorum infundendorum convertere et pro vase vacuo alterum vas vino repletum rependere. ” (OLAHUS 1938, 30.) 832 1325-ben a falu birtokosa Fekete Pál Kocs felét szántóföldjeivel, szőlőivel (!) és Szent Mihályról elnevezett templomával és más birtokait hitbér fejében Halápi Olivérnére és fiára Jánosra hagyta. („In vineis, totalem et ecclesiam in honore. ’) (GYÖRFFY 1987, 426.) 833 1221-ben az újfalusiak a Tata közelében levő Újfalu felett a hegyen Bors comes birtokán (Szomód határában) szőlőt műveltek. („ Vienam in monte quod supra Novam Villam. ') Valószínűleg Tata keleti oldalán települt Újtata vagy Tóváros előzménye rejlik az Újfalu helynév alatt. Kevésbé valószínű, de nem lehetetlen, hogy Szomódnak az Almás felé lejtő oldalán feküdt, ahol Újfalutelke terült el, de itt nem volt olyan komoly szőlőművelés, mint Szomódnak a Tóváros felé eső előhegyén. (GYÖRFFY 1987, 462.) 1338-ban egy oklevélben a Szent Péter és Pál-apátság tatai hegyjogáról tesznek említést, ami szintén a kiterjedt helyi szőlőművelésre utal. („Dicitur nobis in persona religiosi viri Domini fratiris Petri, Abbatis Ecclesiae beatorum Petri et Pauli de Tata, quod ipsi in Dominium quarundam portionum possessionariarum suarum et dicti sui in Monastery Alsófalu et Fölsöfalu vocotorum, nec non iuris montani../) (FEJÉR 1829-1844, X/8, 252.) (Idézi SZATMÁRI 1979, 158.) 834 A Komárom felé eső szőlőkről Suess Orbán a tatai vár 1577-es állapotáról készített jelentéséből szerezhető tudomás: „Komárom felé a szőlőkben(!) őrtornyot építtetni, amelyről az ellenség közeledtét jelezhetni.” 219
