Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége

Astáncson (a mai Dunaszentmiklós),835 továbbá Almáson és Neszmélyen is.836

A hegyek déli, meleg lejtőjét (‘mdl)S37 mindenhol szőlőtermelésre használták, és mivel a Gerecse nyugati és északi oldalán lévő szőlőkre vannak adatok, indokolt annak feltételezése — még ha okleveles források nincsenek is rá — hogy a máira eső mai Szőlős,838 Baj839 falvak területén szintén voltak szőlőültetvények.840

Bár Oláh Miklós szerint régiónk nem tartozott a „jobb és nemesebb” bort előállító vidékek közé,841 ennek ellenére fejlődésében a szőlészet az egyik meghatározó momentum volt.

A szőlőbirtok jobbágytelki kötöttségektől függetlenül mozoghatott, mivel nem tartozott az adózás alapját képező jobbágytelki állományhoz, ezért általában a többi ingatlannál gyakrabban cserélt gazdát,842 * * az utána fizetett járandóság pedig lényegében természetben vagy pénzben fizetett földbérnek volt tekinthető.

C,Ainen Wacht Thuern auf dem Weinperg gegen Comorn zu pauen darauf man Warnung thain möge, wan der Feindtsichsechen lässt.’) (KOPF 1918, 141.)

Egy más helyen és más összefüggésben ismételten utalást tesz a Tata környékén található szőlőkről: „Mivel azonban tudvalevőleg az ellenség, amikor a várat bírta, innen gyakran rabolt és nagy kárt okozott, naponkinti Komárom és Győr felé és a környékre való portyázásával elfogta a szőlőkben(l) dolgozó jobbágyokat, ami most nem lehetséges, mert a mondott vár felséged birtokában van.” („Dieweil aber wissentlich das der Feindt, als er dieses Haus ingehabt, daraus ser geraubt, und grossen Schaden than, auch fast täglich mit sainem Straiffvor Raab, Comorn, und denselben Reumen sich sehen lassen, das arm Volckh auf den Weinperg gewunnen, und wegg gefiiert, welches nun yezo die weil Euer Majestät.’) (KOPF 1918, 138.)

835 1225-ben II. András megerősítette, hogy Bors ipán a borsmonostori apátságnak adta itteni szőlőjét. C,Vineam in Stanch. ’) (GYÖRFFY 1987, 405.)

830 Egy 1422-es oklevél (MÓL DL. 87960) már említi a komáromi vár jövedelmei között az Almás és Neszmély birtokokon szedett szőlő és gabona kilencedet (ORTUTAY 1990, 23.), egy 1490. január 27-én Mátyás által kiadott oklevélből ugyancsak az itt folyó szőlőművelésről értesülünk, mivel az oklevélben a király mentesítette minden adózás és kilenced fizetése alól Tóth Balázs Almás faluban levő házát és telkét, továbbá Almáson és Neszmélyen fekvő szőlőit, („...daciis et collectis de eadem domo maiestati nostre quomodolibet provenire debent, preterea quasdam tres vineas suas, duas in eiusdem possessionis Almas et unam in Neszmel... ab omni solucione nonarum vinorum ad castrum nostrum Comaroniense... ’) (MOL DL 82016)

837 GYÖRFFY 1973, 324.

838 Első okleveles említése 1440-ből ismert. (CSÁNKI 1897, III/515.)

839 Először köznemesi család előnevében fordul elő 1369-ben, 1408-ban említik „possessio”-ként. (CSÁNKI 1897, III/494.)

840 GYÖRFFY 1987, 399. A területen ma is általános a szőlőkultúra, hasonlóan azokhoz a helyiségekhez, amelyekre van okleveles adat.

841 „A borok közül a többinél először is az jobb és nemesebb, amelyet a Szerémségben, majd amit Somogy, Baronya, Pozsony, Sopron, Eger, Borsod, Abaúj, Veszprém, Zala megyékben, végül Erdélyben és Szlavóniában termelnek.” (OLÁH 1985, 73.) („Vinorum melius est et nobilius, primum, quod in Sirimio, tum Simigio, Baronya, Posoniensi, Soproniensi, Agriensi, Borsodiensi, Uywariensi, Vesprimiensi, Zaladiensi comitatibus, postremo in Transsylvania et Sclavonia nascitur. ’) (OLAHUS 1938, 30.)

842 SZENDE 2004, 29. Ezért egy-egy szőlőbirtok a legkülönbözőbb osztályhelyzetű és a legváltozatosabb helyen lakó birtokosok tarka képét mutatta. (BELÉNYESI 1955, 23.) Gyakran előfordult az is,

hogy az illető nem abban a helységben lakott, melynek határában a szőlője volt („extemus” birtoklás). (KUBINYI 2001,294.)