Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége

A komáromi vár előzményét még a honfoglalók építették. Géza vagy Szent István a stratégiai szempontból kulcsponton fekvő erősséget várhálózatába emelte és kiépíttette,815 révvámját István a bakonybéli apátságnak adta. Már a XI-XII. században vására volt,816 és jelentős vizafogó helynek is számított.817 1265-ben a várost temploma után Szent Andrásnak nevezték.818

Nem sokkal később a domonkosoknak is lett itt rendházuk. Komáromi Pál hívta be őket, aki az általa 1305-ben alapított Szűz Mária domonkos kolostornak adta a Vágón és Dunán Esztergom és Buda felé lehajózott halak egész vámját.819 A kolduló rend itteni megjelenése egyébként jelzi a város jelentős gazdasági erejét, hiszen a domonkosok Magyarországon is csak fontos gazdasági és politikai központokban települtek meg,820 előnyben részesítve a kereskedővárosokat, mert céljaiknak olyan település felelt meg, amely a vásárok alkalmával nagyobb körzetekből vonzotta a hívők tömegeit.821

1331-ben Károly a város polgárainak szabadságot adott, megújítva 1276-os szabadságlevelüket. 822 Komáromban volt királyi sókamarai hivatal és általában itt tartották a megyegyűléseket is.823

A Gerecse-hegység északi lejtői és a Duna közötti keskeny területen hosszan elnyúló Neszmély falu első említése 1237—40-ből ismert, egy 1341-es adat szerint részben Ko-815 GYÖRFFY 1987, 429. Királyaink a kulcsfontosságú várat igyekeztek birtokaival együtt tartani a váruradalom eladómányozása esetén is. Birtokállománya még 1387-ben sem tért el sokban az 1268-ból ismert birtokfelsorolástól. (GYÖRFFY 1987, 393.)

816 FÜGEDI 1981, 244. 1300-ban az országbíró Komárom vásárán is rendelt el kihirdetést. (GYÖRFFY 1987, 431.)

817 GYÖRFFY 1987, 429.

818 GYÖRFFY 1987, 430. A Szent András egyház papjának jövedelmét 1333-ban 5 márkára becsülték, és Vi márka pápai tizedet fizetett. Az esztergomi káptalanhoz tartozó komáromi esperes jövedelmét 22 márkára taksálták, és 4 márka pápai tizedet fizetett. (GYÖRFFY 1987, 433.) Ugyancsak 1265-ben IV. Béla a várat Walter kamaraispánnak adta a várossal együtt. Ekkor kitelepítette Szent Andrásból az udvarnokokat, helyükre pedig hospeseket hívott, akiknek a budavári polgárok szabadságait adta. (GYÖRFFY 1987, 430.)

819 GYÖRFFY 1987,431. A bakonybéli apát már 1306-ben tiltakozott a királynál, hogy Komáromi Pál a saját kolostorának adományozta azt a vásárvámot, melyet kedden (a hetivásár napján) és más napokon a halászok által piacra vitt és megvásárolt halak után szedtek, s mely osztatlan volt ősidők óta az apátságot illető vásárvámmal. (GYÖRFFY 1987,431.)

820 FÜGEDI 1981, 69. A fellendülő külkereskedelem miatt a határhoz közelebb fekvő városok jelentősége a középkor második felére megnőtt, viszont az Árpád-korban fontosabb szerepet játszó városok közül jónéhány, így Komárom is, vesztett jelentőségéből. (FÜGEDI 1981, 276.)

821 FÜGEDI 1981, 75. Ez a megállapítás igaz a XV. századi Tatára is ahol, mint az olvasható volt az előzőekben, a ferencesek (azoknak is obszerváns ága) szerveztek rendházat, akiknek szempontjai azonosak voltak a másik kolduló rendével.

822 GYÖRFY 1987, 431. Ezeket a későbbiek során a többi uralkodó is megerősítette. (CSÁNKI 1897, III/490.)

823 CSÁNKI 1897, III/490.

217