Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
ország jelentős vásártartó helyeiként az alábbiakat említi: Báta, Buda, Eger, Nagyvárad, Pest, Pozsony, Székesfehérvár és Tata.808 A korábbi kutatás a Tata környéki malmok szerepét kiemelten kezelte.809 Ránézve az 52. képre megállapítható, hogy a környezet kétségtelenül kiváló lehetőségeket teremtett a malmok működtetésére. A tatai Nagy—tavat tápláló Rákos- és a közelben folyó Füzegy—patak mellett magában Tata városában (és annak szűkebb környékén) is számos forrás fakadt, melyek közül több meleg vizű volt. Ez utóbbiak voltak a legideálisabbak ehhez az iparhoz, mert egész évben lehetővé tették a malmok működését. A Tatánál folyó Hévízen volt is a pannonhalmi apátságnak 4 kereke két malomházban (1237-40), az 1260-as években a komáromi várnak szintén volt a városban 2 malomkereke egy malomházban,810 de ugyancsak bírtak itt malmot az Esztergom-szigeti apácák 1388-ban. Ugyanebben az évben csak a tatai Szent Péter és Pál-monostornak 6 malma működött a mezővárosban, valamint annak környékén,811 ráadásul 1392-ben visszakaptak Lackfitól még egyet.812 A környék vízrajza a rá épült malmok sokaságával sajátos színt adhatott a vidéknek. A XV. századra a mezőváros iparosai adták a városi vezetőknek csaknem a felét (amennyiben azzal a feltételezéssel számolunk, hogy a tanácstagok neveiket foglalkozásuk után kapták),813 és ugyancsak a század második felétől már a tatai diákok is feltűntek a külföldi egyetemeken.814 KUBINYI 2001, 287. Ezek közül négy királyi város, két püspöki székhely, kettő pedig mezőváros. Fontos zarándokhely volt Nagyvárad és Fehérvár (Szent László, illetve Szent István sírja miatt) és ugyancsak annak számított Báta is. Egyedül Tata lóg ki a sorból, melynek puszta mezővárosi rangjához semmi más nem adódott, így csak vásárának nagysága, jelentősége emelhette azt az előkelő, nála jóval rangosabb városok sokadalma közé (amennyiben természetesen a forrás hiteles). 809 SZATMÁRI 1979,137-184. 810 qyÖRFFY 1987, 439. („Preterea in Tata hebet Ilii bona molendina in duabus domibus/) (ÁUO 1860-1874,11/25-26.) {„Cum quodam molendino, existentein Thota adpraedictum castrum pertinente... Item molendinum quod erat regium in villa Thota videlicet et duae rotae cum una domo(x), contulimus Comitatum de Camorun cum terra unius aratri ad idem molendinum pertinente. ’) (FEJÉR 1829—1844, IV/3 433—457.) 811 „Ac Molendinorum super fluvio eiusdem Civitatis Tata in sex locis habitorum unius videlicet iuxta arborem Tyri, supra Molendium Dominae Abbatissae Ecclesiae Beatae Virginis de insula Strigoniensi, secundi prope locum antiqui Molendini, qui Macho Hyde dicitur, Terty ochon vocati, cuius aquae meatus interdum deficeret, Quarti inferius supra eandem aquam similiter ochon dictam iuxta magnam arborem et antiquam Nyárfa nuncupatam, Quinti in loco Vöröskö vocato ad caput fontis calidi prope dictam Civitatem Tata, et Sexti Hench malma nominati superfluuio Fyzeg currentis.” (FEJÉR X/8, 1829—1844, 252.; SZATMÁRI 1979, 139.) Ezekből kettőt 1391. október 14-én bérbe adtak a tatai Cheh Isvánnak évente 17 gerlata lisztért és ajándékokért. (MÁLYUSZ 1/248, SZATMÁRI 1979, 165.) 812 SZATMÁRI 1979, 140. 813 Az 1490-ben Ó-Tata tanácsának tagjai: „Blasius Kalmár, Iudex, Petrus Vylhalm, Blasius Bartha, Emericus Zabo, Paulus Elye, Andreas Meuzaros, et Michael Varga, Michael Farkas, Johannes Sywegh, Francisais Zendi, Benedictus Boros, Balisus Thar, Gregorius Fewceyn. ” (SZATMÁRI 1979, 165.) 814 Bécsben tanult 1464-ben Anthonius de Thata, 1468-ban Matheus de Thata, 1470-ben Chregorius, Perugiában pedig egy másik Matheus de Thata 1486-ban. (SZATMÁRI 1979, 155.) 216
