Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
Városok Az udvarház közvetlen szomszédságában három mezőváros is feküdt, úgymint Tata, Komárom és Neszmély. A legközelebb eső Tata Szent Péternek szentelt bencés monostorát már 1093-ban említik,802 amely a későbbiekben hiteles helyként is szerepelt, és számolni kell azzal, hogy a szerzetesek feltehetőleg alapszintű iskolát is tartottak fenn itt.803 A XV. század első felétől ferenceseknek is volt rendházuk a mezővárosban. A két egyházi intézményen kívül Tata (O- és Újtata) városokban még három plébániatemplom épült, patrocíniumuk Szent Kelemen, Szent János és Szűz Mária volt. A város gazdagodására fejlesztőleg hatott az eredetileg a Lackfi család egyik birtokközpontjaként felépülő négyzetes alaprajzú vár, amely Zsigmond uralkodásának csaknem a kezdetétől a XVI. század elejéig királyi tulajdonban volt. A várat a XV. század folyamán többször bővítették és átalakították, a királyok udvartartásukkal viszonylag sok időt töltöttek itt.804 A település Buda második piackörzetének (8 mérföld) szélén feküdt (Neszméllyel együtt). A főváros vonzási köre erre a területre is kiterjedt, bizonyos mértékben piackörzetnek számított, de itt már nem volt a gazdasági befolyása olyan mértékű, mint a kétmérföldes határon belül, ezen a körön osztoznia kellett más városokkal, pl. Fehérvárral.805 A tatai vásár a mezővárossá válás806 előtt is a régió egyik fontos eseményének számíthatott,807 később pedig országos jelentőséggel bírt. Egy a XVI. század második feléből származó, de még a középkori állapotokat visszatükröző német kézikönyv az 802 GYÖRFFY 1987, 458. 803 SZATMÁRI 1979, 139. 804 SZATMÁRI 1979, 137-184. 805 KUBINY1 1973,24. 806 A település a mezőváros rangot 1357-1387 között szerezte meg. 807 A tatai vásár 1300-ban országbírói kihirdetés színhelye volt. (GYÖRFFY 1987, 459.) A búcsú napján tartott vásár vámjából befolyó jövedelmet jelentősnek lehet tartani, mert miután Nagy Lajos 1388-ban Tata város vámjának a felét az apátság sérelmével a vérteskeresztúri monostornak adományozta, a tatai Szent Péter-monostor apátja annak érdekében, hogy a jövedelmet megtartsa, az 1357-ig használt Szent Péter patrocíniumot Szent Péter és Pál apostolokra bővítette. Ennek alátámasztására egy oklevelet is hamisított, mely szerint Géza fejedelem és Szent István Tata várost minden tartozékával, egyebek mellett vámjával, az általa alapított Szent Péter és Pál-apátságnak adta. (GYÖRFFY 1973, 341.) Talán az apátság Árpád-kori gazdagságára utalhat a Dunaszentmiklóson (Árpád-korban a neve Asztancs volt) előkerült kincslelet. (EBENHÖCH 1871, 112—113.) Feltehetőleg a tatárjárás idején földbe került (LOVAG 1994, 202.) ereklyetartó mellkeresztekből, körmeneti keresztekből, kereszttalpból álló leletegyüttessel (LOVAG 1994, 193-202.) kapcsolatban felvethető, hogy esetleg a tatai monostoré lehetett, mivel a környéken nincs más olyan rangos egyházi intézmény, amellyel kapcsolatban feltételezhető, hogy akkora vagyonnal bírt, mint amekkorára a napvilágra került kincslelet utal. Mivel azt nem lehet tudni, hogy az, aki a kincset ezen a Tata szomszédságában található erdős helyen elrejtette, valójában honnan is jött, és így ténylegesen azt sem lehet tisztázni, hogy ezek a szakrális tárgyak kié lehettek, a topográfiai közelség kapcsán a feltételezhető tulajdonosok sorába talán a tatai monostor is besorolható. 215
