Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége

A mocsár

A rómaiaknak a brigetioi és egyéb építkezéseihez nagy mennyiségű kőre volt szükségük. Kőfejtésre megfelelő helyet a mai Dunaalmás határában levő hegyen találtak. A bányához vezető út egy szakaszán jelentős töltést kellett építeniük, amely a fűzi tői határtól csaknem egészen a hegy lábáig húzódott. A létesítményt az 1690-es években így írta le Marsigli: „A mocsárban pedig, melyet a Tatáról jövő patak táplál, égetett téglából (d) készült vízvezeték nyomai, ugyanakkor a mocsár keleti oldalán egy, a mocsarat megfékező töltés húzódik; ezen két, nagyon gondosan megformált faragott kövekből épített kifolyó van (f), melyen át a mocsár vize távozik, és nem messze a Dunába ömlik.”793 (53. kép) Az objektumot a mocsárról készített 1746-os térképen is ábrázolták.

53. kép: Marsigli térképén feltüntetett töltés, az átfolyó, valamint a mocsár 1726-ból

793 „In Palude vero, quam fluviolus, a Totis veniens, efficit (c) aquaeductus vestiga, ex lapide cocto (d) et in parte orientali Paludis, coercens aem Agger (e) conspiciuntur; et hic duobus Emissariis ex pulcherrimo quadrato lapide secto (f) patet; per que aqua paludosa exiens non procul inde in Danubium se effundit (MARSIGLI 1726, Tom. II. 3.)

212