Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
forrás adata mindenesetre egyértelmű bizonyíték arra, hogy nálunk is készültek, illetve voltak bőredények, tehát a magyar anyagban ugyancsak számolni lehet velük (bár valószínűleg nem volt akkora szerepük, mint pl. az angoloknál), ráadásul bizonyos célra nem is volt célszerű másból, csak bőrből edényt készíteni pl. a tűzoltáshoz használt vödröket általában ilyen anyagból gyártották.721 Magyar viszonylatban Pozsonyból van adat arra, hogy 1503-ban a város bőrből csináltatott tűzoltó vödröket.722 Kesztyűsök A kesztyűsökről még az előzőekben tárgyalt iparosoknál is kevesebb információ található (holott azok esetében is csak néhány adattal lehetett dolgozni), pedig a kesztyű elterjedt viselet volt a középkorban. Nemcsak télen hordták az emberek, hogy óvják kezüket a hidegtől, de társadalmi rangot is kifejezett, díszöltözeti ruhadarabul is szolgált.723 Már történelmünk nagyon korai időszakában, a XI—XII. század fordulója táján, Kálmán királynak (1095-1116) első törvénykönyvében (1100 körül) tiltania kellett a papságot a tarka kesztyű (sparsa manica) viselésétől,724 Erdélyben pedig már az idézett 1376-os Nagy Lajos-féle oklevél említi céhüket.725 Igaz kesztyűk nemcsak bőrből, hanem más anyagokból is készülhettek, így a kesztyűsöket (akik valószínűleg a szűcsöktől különültek el) nem lehet kizárólag a bőriparhoz kötni, gyakori az is, hogy a ruházati iparhoz sorolják őket.726 A Budai Jogkönyvben a táska-, erszény-, öv- és nadrágfűző-készítőkkel együtt tárgyalták jogaikat.727 Pozsonyban az 1439. évi telekkönyvben és az 1434. évi adókönyvben is szerepel bejegyzés a kesztyűsökről. Az említettek nem voltak gazdag iparosok, mellékjövedelmük sem volt. György kesztyűs csak egy librát, János kesztyűkötő (ő biztos nem bőrkesztyűt készített) pedig mindössze 7 solidust fizetett.728 A kesztyű is beletartozott azoknak az öltözeti cikkeknek a körbe, amelyet város az alkalmazásában állók a fizetésének kiegészítésére adott. így kaptak kesztyűt a tűzmesterek és a küldöncök is.729 Készülhettek bőrkesztyűk speciális célokra vagy alkalmakra. Ebbe a kategóriába sorolható pl. a hóhérok kesztyűje, amit Pozsony város is beszerzett a kivégzésekhez 721 Angol analógia révén valószínűsíteni lehet, hogy anyaguk növényi cseres eljárással készített marhabőr lehetett. A vizes bőr nem volt gyúlékony, ami a tűzoltásra igen alkalmassá tette a bőrvödröt. Angliában még a XIX. században is ilyeneket használtak a tűzoltók. (WATERER 1946, 39.) 722 ORTVAY 1894-1903, II/4, 227. 723 ORTVAY 1894-1903,11/4,170. 724 CJH 1899, 114-115. 725 SZÁDECZKY 1913, II/10. 726 KUBINYI 1973, 125. 727 MOLLAY 1959, 107. A vonatkozó 130-as cikkely tartalma már idézésre került korábban a táska- és övkészítéssel kapcsolatban is. 728 ORTVAY 1894-1903, II/4,171. 729 ORTVAY 1894-1903,11/3,287., 401. 196
