Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
szükséges egyéb kellékekkel; kötelekkel, rőzsével és a kivégzett letakarásához használatos takaróval együtt.730 Vadászatok alkalmával is lehetett rá igény, a solymászokat sem lehet elképzelni nélküle. A bőrkesztyűt legnagyobb számban valószínűleg a katonák használhatták, télen pedig a hideg miatt a szőrmés kesztyű is felszerelésük részét képezte. A korábbiakban már említést történt arról, hogy Zay Ferenc (1498-1570.) szerint Sabác vívásakor Mátyás a télvíz idején harcoló katonáinak a szűcsökkel ködmönöket készíttetett, a forrásban azonban nemcsak ködmönök varrásáról, hanem kesztyűk készítéséről is történik említés.731 A kevés adat nem ad lehetőséget biztos következtetések levonására, de úgy tűnik, hogy a fent írtaktól függetlenül nálunk a kesztyű készítésének nem alakult ki olyan kultúrája, mint például az angoloknál, ahol egyebek között Northamptonban 1524- ben a 47 cipőkészítő, 15 tímár után számban a harmadik helyen a 13 tagot számláló kesztyűsök álltak.732 A középkori Magyarországon a finomabb kesztyűk feltehetőleg luxuscikknek számítottak, és valószínűleg importként kerültek hozzánk.733 Szűcsök A honfoglalók kapcsán már esett szó arról, hogy általában hogyan történt a szőrmés bőrök kikészítése, a kolostorok bőriparral foglalkozó szolgálónépeinek áttekintése során ugyancsak kiemelésre kerültek a szűcsök, hiszen markánsan jelen voltak a tímárok, és a lábbelikészítők mellett már a legkorábbi időktől, sőt talán ők tűntek fel leggyakrabban 730 ORTVAY 1894—1903, II/3, 197. 1446: „Item mer hab ich kaufft dem Zuchtinger ain par Samiscb Hantschuech zum Richten p. XX... XX den. ” 1467: »It. am Eritagpost ulrici hab ich gehn dem essel awer VIII d. das ain tottn hat pegrabn den man den chop ffabslueg. It. daselbs vmb ain teken die man pey dem pranger ober den todtn legratX. d. "(ORTVAY 1894—1903, II/2, 143.) 731 „Miveitek ködmenöket és keztöket nyóz ezer emberre valót." (VERANCSICS 1837. II./154.) (Idézi BALOGH 1966, I./580.) (Vö. 114-es oldal!) Pozsonyi adatok szerint a kesztyűsök nem készíthettek szőrmés kesztyűket; ez a szűcsök előjoga volt. {„Item das auch kain schneider hie Rokch flitter mit Raucher war und kain hant schuster hye hauben mach. ’) (ORTVAY 1894—1903, II/4, 165.) A kérdés megítélése azonban nem teljesen egyértelmű, mert pl. a pesti szűcsök céhlevele lehetővé tette a kesztyűsöknek (valamint az irhásoknak és erszénygyártóknak) szűcsáru készítését, a budai szűcsök céhlevele viszont a pozsonyi szabályozáshoz hasonlóan szintén tiltotta azt. (KUBINYI 1973, 116.) A forrásban feltehetőleg azért szerepelnek mégis a szűcsök a kesztyűk készítőiként, mert valószínűleg nem volt annyi kesztyűgyártó az országban, amennyi komolyabb mennyiségű árut rövid idő alatt le tudott volna gyártani, másrészt a nem egyértelmű céhes szabályok ellenére is az általános az lehetett, hogy a prémes árukat a szűcsök készítették. 732 THOMSON 1981, 174. 733 Az 1457-1458 közötti a pozsonyi harmincad adatai szerint a jelzett időszakban viszonylag kis értékben (5 aranyforint ) kerültek be hozzánk kesztyűk az idegenek behozatalában. Cipők pl. 54, övék 249, bőrtáskák 35, nyergek 12,5 aranyforint értékben jöttek be. A pozsonyiak behozatalában szintén 5 Ft-os tételt jelentettek a kesztyűk, arányaiban azonban ez a második helyet jelentette a cserzett bőrök után. Az övék, bőrzacskók, szíjak, nyeregfák a kesztyűk behozatali értékénél kisebb értékben jöttek be. (KOVÁTS 1902, 129.) 197
