Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
fejében kisebb nagyobb összeggel.679 (Bőrért és irháért három aranyforinttal, továbbá 30 fontdénárral, 7 schilling és 10 dénárral, gyapjúért 21 aranyforinttal, valamint 22 fontdénár és 2 schillinggel, tehát összesen 24 forint 53 fontdénár, 1 schilling és 10 dénár értékű nyersanyaggal voltak adósak.) A felvásárló kereskedőtőkés bőriparban való feltűnése beleillik az iparágról feltételezett kiterjedt, széles bázison nyugvó termelést folytató képbe. A céhekről A modern kori történetírásunk kialakulása a reformkor idejére tehető. Ez volt az az időszak, amikor a politikai elit egy jelentős része felismerte, hogy az ország komolyan lemaradt Nyugat-Európától, és hozzáfogott ennek a helyzetnek a megváltoztatásához, a gazdaság és társadalom átalakításához, célul tűzve ki, hogy meghonosítsák a nyugat-európai viszonyokat, illetve minél jobban közelítsék az országot Európa fejlettebb részéhez. Az elmaradottság felismerése és a törekvés ennek felszámolására áthatotta a korabeli szellemi életet. Ez volt a ‘korszellem’, részben ez határozta meg az akkori emberek gondolkodását, ami értelemszerűen kihatott a történettudománnyal foglalkozó személyek felfogására, így történetírásunk is ennek a gondolatnak a jegyében fogant: múltunkat a nyugat-európai viszonyokhoz képest határozták meg, azt tekintették mércének, ahhoz viszonyítva értékelték a magyar fejlődést. A szemléletet tovább erősítette kezelése, ez csak a vízállóságnak, nyúlékonyságnak, hajlékonyságnak növelésére szolgál. Az irhás cserzésnél hosszabb meszezést alkalmaznak, hogy a sejt közötti anyag lehetőleg feloldódjék, és a rostok meglazuljanak. A szőrtelenítés után a juhbőrök kivételével a barkát éles késsel lehasítják, majd újból mészbe teszik. A mésztelenítést és pácolást gyakran korpapáccal, de más páccal is végzik. Ezután zsírt kennek a bőrre, amit bele is préselnek, hogy a hajszálcsöves duzzadást okozó víz helyére zsír kerüljön. Ezeket a zsírral átitatott bőröket aztán meleg helyen letakarva tikkasztják, fíillesztik. Ennek előrehaladtával a bőrök sárga színűvé válnak, ami egyszersmind a cserzés befejezésének a jele. Az irhás cserzésű bőr jellemzője a sárga szín mellett a posztószerű puhaság. (HOLLUB 1948, 180—181.) A technika Magyarországra valószínűleg német közvetítéssel került. Az Ircher családnév feltűnése bajor-osztrák területen az 1301-1319 közötti időszakra tehető. Sopron város első, 1379. évi házösszeírásában a külvárosi háztulajdonosok között szerepel Ottó irhagyártó (irricher), valamint „Otell lederer”, azaz Ottó tímár neve is olvasható. A Zsigmond kortól szaporodnak meg a rájuk vonatkozó adatok. 1498-ban az ‘Irher’ már egy kőműves család neve. (MOLLAY 1982, 326.) Irhabőr importként is került Magyarországra, Budán külföldi kereskedőknek irhabőrből három köteg alatt kellett eladniuk. („ Vermerckt, Wye Dye AußLender ire kaufinanschacz Vnnd vntter wÿ vil sÿe verkaufen schollen vnnd mugen hie zu Ofen... Item von Semisch fei vntter dreÿ gepunt. ’)(MOLLAY 1939, 195—196.) Recens kori adatokban magyarul irhaként és szemesként (zemes) egyaránt szerepel, latinul pedig az (,aluta) kifejezést használták jelölésére. (GÁBORJÁN 1962, 129.) 679 Egyebek között egy varga, Rewss Pál sógora bőrért tartozott neki pénzzel („Item ain schuester der Pawl Rewssen swager tenetur vmb vel 1 flor. auri. ’), egy másik, Rewss Máté öt bőrrel tartozott, melyért cipőt kellett készítenie Irhernek. („Item Mathes Rewss tenetur vmb V vei per XXXVIII d. wienn. facit VI sch. X d. Item tenetur II ti. d. wienn. daran hat er mir in das haws schuech gemacht das stet mit imm. ”) Simon erszénygyártó irhával tartozott, melyért hét kis erszényt és két női erszényt kellett készítenie. („Simon Pentler tenetur vmb irich daran hat er VII teth chlaine peutel vnd II teth frawen peutl VII flor. auri. ’) Gletarni János pedig egy Vogel nevű Moson megyei samarjai tímárnak juttatott irháért hét fontdénárral vállalt kezességet. („Item Hanns von Gletam ist purgl worden vmb irich fur den Vogel zu Sand Maréin vmb VII tl. dn. ') Ernő tímár 82 kecskebőr árával tartozott, melynek darabja 26 dénárt ért. („Item Emus Ledrer tenetur LXXXII gaisheut per XXVI den. facit VIII tl. VII. sch. II. dn. in hoc dedit VII. flor. auri. ” (SZŰCS 1955, 210-211.; LEDERER 1932, 248-249.) 188
