Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
A legtöbb ország bőriparának volt legalább egy olyan bőrfélesége, gyártmánya, amely jobb tulajdonságaival, minőségével kimagaslott az európai átlagból, és keresett árucikknek számított távolabbi országokban is. Ilyen volt pl. a spanyol bútor-, szőnyeg-, táska-, és a díszített tapétabőr, valamint a cordován.666 Az angolok kiváló kesztyűbőröket és kesztyűket készítettek,667 Németországban a Westfalia környékén folyó kiterjedt vaskohászat a fújtatóbőrök és köténybőrök minőségi előállítását segítette elő,668 de La Lande sokat ír a jó tulajdonságokkal bíró lüttichi bőrökről is.669 A sorba Magyarország is beletartozott, a timsós-faggyús kikészítésű bőrökkel valamint a szíjfélékkel. Azaz az általánosan ismert és mindenhol — így nálunk is — alkalmazott bőrfeldolgozási technikák mellett volt olyan gyártási technológiánk, és ebből fakadóan voltak olyan áruink, amelyek minőségük révén a nagy átlagból kiemelkedtek, verték az európai mezőnyt, csak hozzánk voltak köthetők, és ezzel akkoriban más országokban is tisztában voltak. A magyar bőriparnak tehát ebben a vonatkozásban ugyanolyan jellemzői voltak, mint a középkori Nyugat—Európa bármely más, egyébként nagy általánosságban Magyarországénál fejlettebb iparúnak tartott országának. így megállapítható, hogy a bőrfeldolgozás, illetve a hozzá kapcsolódó szakmai tudás, a belső piac ellátása, valamint az exportképesség vonatkozásában Magyarország Európa színvonalán állt. Az ipar magas szakmai nívójára utalhat az, hogy bécsi tímárlegények a mesterség kitanulásának céljából rendszeresen jártak Budára, Kassára. Egy viszály során, amely a budai és a bécsi irhatímárok között robbant ki, a bécsiek voltak azok, akik siettek a kibéküléssel.670 Fejlettségére lehet következtetni abból is, hogy azokban a városokban, amelyekről viszonylag sok feldolgozás áll rendelkezésre, és így többet lehet tudni az ottani viszonyokról, a bőripar kézműiparon belüli aránya viszonylag magas. Pozsonyban 1434-ban 18,7%, Sopronban 1440-ben közel 20%, Bártfán 1435-ben 19,1%, Kolozsváron 20%. Budán a bőripar aránya megfelelt a külföldi városokban megfigyelt aránynak. (Öt céhbe szervezett szakma tartozott ide: tímár, erszény-, nyereg-, irha- és szíjgyártó.)671 Sopronban a húsz legmagasabb kereseti adót fizető iparos közül kilenc (Az övtípusból egyébként volt széles, középszéles, keskeny, középkeskeny; finom és középfülöm. (MGTSZ 1902, 108-111.) 666 BRAVO é. n. 202. 667 BRAVO é. n. 200. 668 BRAVO é.n. 195. 669 LA LANDE 1766, 393. 670 SZŰCS 1955, 77. 671 KUBINYÏ 1973, 123. A Jagelló korban az iparág aránya a többi kézműveséhez képest Budán a felére csökkent, ugyanakkor Pesten növekedett. Lehetséges, hogy mivel Pest inkább foglalkozott a hazai iparcikkek országos elosztásával, mint a feudális urak szükségletét kiszolgáló Buda, a nem fényűzési iparágak jobban fejlődtek Pesten. (KUB1NYI 1973, 123.) A két városban kimutatható jelentős bőripar kialakulásában amellett, hogy Pest a szarvasmarha-kereskedelem egyik nagy központja volt, szerepet játszhatott egy olyan tényező is, amelyik más külföldi városok esetében kimutatható, mégpedig a lakosság húsellátása miatt levágott marhák186
