Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
ilyen megtévesztő eljárásokra, melyek egykor csupán arra szolgáltak, hogy az akkoriban igen híres, külföldiek által behozott bőrök egyszerű kinézetét utánozzák.”651 Kitér arra, hogy vannak olyan országok is, mint pl. Flandria, Lotharingia, Németország, ahol szeretik, ha a magyar módra kikészített bőr feketés. „A régi szokásból következik, hogy feketíteni is szoktak, kétségtelenül azért, hogy a bőrkikészítéséről híressé vált ország áruját utánozzák, bár ennek az utánozni kívánt feketeségnek az volt az oka, hogy a felhasznált faggyú, ha nem volt rendesen megtisztítva, maga is fekete volt, és a kikészítés során a bőrt sem tisztították meg eléggé. Manapság azt a puha magyar bőrt részesítik előnyben, amelyről kitűnik, hogy tisztábban és nagyobb ügyességgel készítették ki, és ezért természetesen jobb minőségű.”652 La Lande szerint a magyar bőrt elsősorban a szíjgyártók és a nyergesmesterek használták fel függesztőszíjak, lószerszámok (kantárok, farokszíjak) és minden olyan bőráru készítéséhez, amelyeknek erősnek és hajlékonynak kellett lennie.653 Idézi a párizsi szíjgyártók 1576-ban elfogadott szabályzatának 24. pontját, amely szerint a kocsik és szekerek bőr szíjazatai jó erős, többszörösen egymásra helyezett, magyar módra kikészített bőrből készüljenek, és tartós borjúbőrrel fogják őket körül. Aki pedig ezt a rendelkezést nem követi, annak bőreit el kellett égetni.654 (A francia munkát né-651 LA LANDE 1767, 71. A timsós-faggyús bőr eredeti színe fehér. Ha azonban a timsó nem volt teljesen tiszta, a bőr szürke színt kapott. A franciák timsója valószínűleg tiszta volt, míg a magyaroké nem, ezért kellett a franciáknak szürkére festeni bőrárujukat, ha azt akarták, hogy az a magyar minőség hitelével bírjon. (GÁBORJÁN 1962, 134.) 652 LA LANDE 1767, 85—86. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy a timsós-faggyús fehér bőrt kitünően lehetett festeni, és a magyar bőröket általában feketére festették. („Das ungarische Leder wird auch häufig zur Fabrikation von Riemen und zu Pferdegeschirr überhaupt angewebdet und in diesem Falle geschwärzt...” F. Wiener: Dei Weissgerberei. Wien u. Leipzig 1920, 188. idézi GÁBORJÁN 1962, 134.) így a magyar bőrök azért is lehettek feketék, mert festettek voltak. 653 LALANDE 1767, 86. 654 LA LANDE 1767, 87. Már 1342-ben, Károly Róbert temetésekor említi Küküllei, hogy a holttestet könnyen futó vagy ruganyos kocsival szállították („cum sartaneo curru seu mobili aut ostilario regnált"). Könnyen futó hatlovas kocsi („currus mobilis cum sex equis') fordul elő Károly Róbert özvegyének, Erzsébet királynénak a hagyatékában is. (DOMANOVSZKY 1979, 120.) Nyári Albert Estei Hypolit Modenában fellelt számadásai alapján Itáliába küldött ruganyos, fedeles kocsiról tud, amit Kassán készítettek. (Kassa egyébként jelentős kocsigyártó központ lehetett, mert az említetten kívül 1503-ban és 1507-ben is itt vásárolt kocsit Hypolit; 1503 — »pro uno curru parvo emto in Kassovia fl. 4 din. 50," 1507 — „missi unum ad Kassoviam ad ord nandum duos currus’) (NYÁRI 1870, 677.) Egy másik számadáskönyvben, Zsigmond lengyel hercegében, szintén szíjakkal ellátott kocsiról, illetve annak javításáról tesznek említést 1505-ben. {Item a reformatione kolebki dedi per manus Oczyeski XXXVI den.) (DIVÉKY 1914, 211.) (Az idézetben lengyel szó ‘kolebki’ jelenti a szíjas kocsit.) (DIVEKY 1914, 226.) A XVI. század elején Freiherr Sigmund von Haberstein (1486-1566) osztrák államférfi és történetíró Rerum Moscovitarum Commentarii c. munkájában említi, hogy megálltak Kocstól 5 mérföldre Vark faluban, ahol ellenőrizték a lovak patkóinak állapotát és kijavították a kocsiszíjakat. (!) („ Ultima in Vark pago, quinque a Cotzi miliaribus: quo loci equorum soleas, num qui clavi vacillent, aut desint inspiciunt, currus loraque sarciunt!') (DOMANOVSZKY 1979, 118.) A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy az Európában általánosan elterjedtnek számító, tengelyre erősített faszekrényes kocsiszerkezet mellett Magyarországon létezett valamilyen függesztőszíjas vagy legalábbis szíjazatta! ellátott kocsitípus. Ennek megépítése, szerkesztése azért köthető kizárólagosan hozzánk, mert 181
