Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
kalmával is).645 La Lande szintén azt írta, hogy „a magyar bőr nagyon erős, és így igen alkalmatos nyergesek és szíjgyártók számára.”646 A magyar szíjféleségek minősége olyan kitűnő volt, hogy jelentős mennyiségben exportáltuk ezt az árut, ami megengedi azt a feltételezést, hogy kiterjedt termelési kapacitással kellett ennek az iparágnak bírnia ahhoz, hogy a széles hazai piac ellátása mellett még exportálni is tudjon. A bőráru exportja Már a korábbi kutatás is feltételezte, hogy a középkorban kialakult a helyi piactól többé-kevésbé függetlenült, kivitelre dolgozó tímáripar, és úgy gondolták, hogy főleg alföldi városaink, Debrecen, Szeged, Kecskemét, valamint Kolozsvár, Nagyszeben váltak ennek központjává,647 a megállapítást azonban adatokkal nem támasztották alá. Kubinyi András Pest és Buda iparának vizsgálata során jutott egyrészről arra az eredményre, hogy a pesti szűcsök és tímárok távoli piacok számára is dolgoztak,648 másrészről pedig arra, hogy a két városnak a fent említett két iparág esetében exportipara lett volna, azonban a felhasznált források nem voltak elégségesek arra, hogy a szerző bizonyítottnak vegye a középkori értelemben vett exportipart,649 bár szórt adatokból azért lehetett ilyesmire következtetni. Ilyen található pl. az angol „Douchy of Lancaster Records”-hm, az 1393. jún. 30. - 1394. febr. 15. közötti időszakban jegyezték be az alábbi tételt „Ipr. braces cor'de Hungry 1.5-6. d., 1397. Febr.l. „1 pell’. Corei de Hungr. ”650 Középkori bőrexportunk létének és jelentőségének kérdésében La Lande könyvének adatai teremtenek egyértelmű helyzetet, egy nagyon markáns magyar export képét rajzolva elénk. A szerző saját korára (a XVIII. századi Franciaországra) vonatkozóan ugyan ez az export már nem volt igaz, de La Lande utalásaiból az következik, hogy egy régebbi, a XVI. sz. vége előtti időszakban nagyon is valós gazdasági jelenség volt. Idézi a Dictionnaire du Commerces, amelyben az olvasható, hogy azok a tímárok, akik azt állították magukról, hogy magyar módon kikészített bőröket árulnak, a hengerlés előtt a bőrök nyers oldalára pamaccsal kevés tintát kentek azért, hogy a bőrök szürke színt kapjanak, és így az általuk készített bőröknek is ugyanolyan színe legyen, mint amilyen az igazi magyar bőrárunak volt. A szürkének ezt az árnyalatát egyébként magyar színnek is nevezték Franciaországban. „Ma azonban — írja — már nincs szükség 645 KUBINYI 1973, 122. 646 LA LANDE 1767, 55-56. 647 PAULINYI é. n„ 194. 648 A pesti tímárok rendszeresen béreltek hajót, ezen keltek át a felhévízi pünkösdi vásárokra, majd innen a Tolna megyei Bátára utaztak. A vargák pedig a kakati (Esztergommal szembeni) vásárokra mentek szekéren. (KUBINYI 1973, 108.) 649 KUBINYI 1973, 233. 650 KOPF 1898, 237. J. H. Wylie: „History of England under Henry” c. munkájának negyedik kötetében található az idézett adat. 180
