Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
király embereit s az urakat kíséretükkel, összesen mintegy 10000 könnyű lovas lehetett ott együtt, magyar módra könnyű lovasnak felfegyverkezve.”642 A fentiek alapján megállapítható, hogy a könnyűlovasságra mint a magyarok talán legjellemzőbb fegyvernemére viszonylag sok adat található a forrásokban, azonban arra nézve, hogy a katonáknak konkrétan milyen volt a felszerelése, már kevesebb információt nyújtanak. A fegyverekre még csak-csak kitérnek, de a felszerelés többi részére már csak elvétve. Úgy tűnik, hogy honfoglalók óta használt szíjakból álló bőrvértet a XIV. században felváltotta egy egy darabból álló bőrzekeféleség, ám a bőrvértet nem használták általánosan, legalábbis az 1298-as forrás, valamint Bonfini székelyekre vonatkozó leírása alapján erre lehet gondolni. Hasonló a helyzet a sisakkal, amellyel kapcsolatban Villani azt írja, hogy nem hordtak ilyet a magyarok, mert a nyilazásban zavarta volna őket, ugyanakkor az 1498-as, telekkatonaságra vonatkozó törvényben említik.643 Az idézett forrásokban nem szerepel, de az 1522-es budai árjegyzék vargákra vonatkozó passzusában lehet olvasni a kecskebőrből készített lábpáncélról, igaz a forrásból nem derül ki, hogy könnyűlovas vagy gyalogos katona hordta, esetleg vadászathoz használták.644 Nem utolsó sorban említést kell még tenni a tarsolyról, amely már a honfoglalók felszerelésének is része volt. A különböző időszakokból való szórt adatok alapján nehéz általánosítani, de úgy tűnik, hogy a könnyűlovasság felszerelése nem volt uniformizált, az anyagi lehetőségektől függött az, hogy ki mit hordott, még a bőrfelszerelés esetében is. Övvel, nyereggel és a lovagláshoz szükséges kantárzattal, illetve szíjazattál azonban mindenkinek rendelkeznie kellett, bármennyire különbözött is egymástól vagy akár egyezett meg a csapatot alkotó lovasok viselete. Ez a hadszervezet biztos piacot jelentett a bőriparnak a kezdetektől fogva, bárhonnan számítjuk is ezt a kezdetet, amit a magyar bőripar ki is tudott elégíteni termékeivel, mert a magyar módon kikészített bőr pont olyan tulajdonságokkal bírt (tömör felület, nagy szakítószilárdság), melyek a hadi felszerelés esetében nagyon fontos, meghatározó követelménynek vehetők (egyébként alkalmaztak szíjgyártókat pl. az ágyúkészítés al642 BURGIO 1926, 19. 643 Ha arra gondolunk, hogy a már idézett 954-es forrás szerint a lobbes-i monostorban lakók a bőrsisakok („galea’) feltűnésből tudták meg, hogy a kalandozó magyarok közelednek hozzájuk, ugyanakkor még a középkor végén is a könnyűlovas felszerelésének részeként említik bőrsisakot (az 1498-as törvényben „galea), akkor indokoltan lehet azt a könnyűlovasok egyik többé-kevésbé állandó védőruházati elemének tartani, még akkor is, ha az Itáliában hadakozó magyarokon éppen nem láttak ilyet a kortársak. (A honfoglalók bőrsisakja és a késő középkori bőrsisak természetesen nem ugyanúgy nézhetett ki, csak a sisak volt állandó, annak kivitele feltehetőleg nem.) 644 „ Unum par ocrearum seu calceorum genualium bene dispositorum de cute caprina d yyviij. ” (KÉMÉNY 1889,378.) 179
