Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
Bár Liudprand (kb. 920-972)354 ,yAntapodosis" c. munkájában így ír: „És a kemény tél egészét fegyverek készítésével, nyílhegyek köszörülésével és az ifjúságnak a harcászat ismeretére való tanításával töltik el.”355 A bőrpáncél milyenségéről semmi adatunk nincs, sőt az újabb kutatások szerint valószínűleg a Bölcs Leo által Maurikios szövegéből toposzként átvett ‘dzába/lorikiorí megjelölést tévesen fordították bőrvértnek, hiszen a Maurikiosznál szereplő ‘dzába és a Leo által írt ‘lorikion nem bőr-, hanem gyűrűspáncélt jelentett.356 Azonban míg a Maurikios által említett népek esetében mind a lemezkés, mind a gyűrűs páncél maradványai a maguk tárgyi valóságában is megfigyelhetők, addig ez a magyar anyagból teljességgel hiányzik,357 így a bőrvért használatát nem lehet kizárni függetlenül attól, hogy a Bölcs Leo által használt kifejezést tévesen fordították bőrpáncélnak.358 Carpini 1245-ben a tatároknál járván leírta egy olyan bőrpáncéltípusnak nemcsak a kinézetét, hanem készítését is, amelyhez semmiféle fémet nem használtak fel: „A gazdagoknak van hegyes végű, egyélű, kissé hajlított kardjuk, van páncéllal ellátott lovuk, lábszárvédőjük, sisakjuk és vértezetük. Némelyeknek a vértezete s lovaik vértje egyaránt bőrből készül a következőképpen: marhabőrből vagy más állat bőréből hasított, tenyérnyi széles csíkokat vesznek, hármat vagy négyet szurokkal összeragasztanak, és kis szíjakkal vagy zsinegekkel megerősítik, a felső bőrcsíknak az aljába zsineget fűznek, s ez a következőnek a közepébe illeszkedik, és így tovább, míg a végére nem érnek. Ennek következtében, mikor meghajlítják, az alsó csíkok a felsőkbe csúsznak és így kétszeres, sőt háromszoros rétegben veszik körül a testet.”359 354 GYÖRFFY 1958,167. 355 GYÖRFFY 1958, 170. 356 KOVÁCS 2002, 321. Maurikiosz a VI. századi türkök és avarok harcmodorát írta le. Bölcs Leo azt hitte, hogy az általa a bizánci-bulgár háborúban szövetségesként megismert türkök (azaz a magyarok) azonosak Maurikiosz türkjeivel, ezért egyszerűen kiírta forrása szövegét. (KOVÁCS 2002, 316.) 357 KOVÁCS 2002, 318. 358 Ez annál is indokoltabb, mert a kétféle — finom, sűrű és ritkább, azaz gyengébb — minőségben készített 1 lorikion-nak (amely a lovasokat bokáig, a gyalogosokat térdig fedte) még az utóbbi, gyengébb változatát is csupán a tisztek és egyes elitalakulatok katonái hordhatták. A Bizáncban általánosan használt páncél bőrre vagy szövetre erősített pikkelyekből állt. (A pikkelyek általában vasból voltak, de lehettek bőrből, szaruból, sőt fából készítettek is.) (B. SZABÓ 1999, 21.) 359 CARPINI 1981,238-239. A beregszászi vagy a pécsi Domb utcai sírból előkerült X. sz-i sisakhoz hasonlót is láthatott: „A sisak felső része vasból vagy acélból készül, az a része azonban, mely körös-körül a nyakat és a nyeldeklőt védi, bőrből van; ezeket a bőrrészeket mind a fent ismertetett módon formálják.” (CARPINI 1981, 239.) A Bölcs Leo által említett lovakat borító vas vagy nemezborításnak a síranyagban ugyan semmi nyoma (KOVÁCS 1986, 239.), de a császár által leírtak általános gyakorlat, illetve viselet lehetett a pusztai nomádoknál (a bőrpáncélhoz hasonlóan), hiszen Carpini a tatároknál 300 évvel később látott hasonlót: „A ló vértjét öt részből állítják össze: a ló egyik oldalát fedi az egyik rész, a másikat a másik rész a faroktól egészen a fejig, ezeket hozzákötik a nyereghez és a nyereg mögött összekötözik a háton, valamint a nyakon is; a vesék fölé ismét egy másik részt helyeznek oda, ahol a két oldalsó darab egymáshoz kapcsolódik, ezen Bőrpáncél 124
