Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

‘róka’,347 nyúl’,348 ov’349 és a ‘szíj’ is.350 A vándorlás korának török jövevényszava a ‘szűcs’.351

Megállapítható tehát, hogy az egykorú (arab, bizánci, latin) források magyarokról szóló adatait a bőr- és prémkultúra vonatkozásában a korabeli magyar szókincs alapján is hitelesnek lehet tartani.

Kérdés azonban, hogy a forrásokban szereplő bőrtárgyakról, (melyek nyilván nem fedik le azok teljes körét), használati módjukról milyen részleteket lehet megtudni, hiszen az vezet közelebb ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen a bőrök kikészítésének mikéntjét, technikai módszereit, azaz a korabeli magyar bőripart.352

Említés történt ruhának való bőrökről, szekereket fedő bőrökről, bőrpáncélról, bőrsisakról, bőrhajóról, bőr víztartályról, nyeregről és fékről (ezzel szerelték fel a paripákat), valamint rengeteg prémről.353 A régészeti megfigyelések a ruházat (bőring, bőrnadrág, bőrkaftán, bőröv, bőrcsizma és voltak bőr részei a kalpagnak is), valamint a fegyverzet (sisak, fegyveröv, védőborítások, nyereg, kantárzat és egyéb szíjazatok) köré csoportosultak.

A felsoroltak közül az alábbiak azok, melyekre a a puszta említésen kívül bővebb információt sikerült találni.

347 TESZ 1976, III/431. Származékszó abból az ősi örökségként ránk maradt szótőből, amelynek más képzős alakja ‘ravasz szavunk. A középkorban az állat megjelölésére még elsősorban a ‘ravasz’szolgált, ennek jelentésfejlődése és szófajváltozása következtében szilárdult meg állatnévként az átvitt értelemben jóval ritkábban alkalmazott róka.

348 TESZ 1970, II/ 1058.

349 TESZ 1976, III/47. Ősi örökség finnugor, esetleg uráli korból.

350 TESZ 1976, 111/749. Vitatott eredetű, magyar fejlemény. 2. ősi örökség a finnugor korból. Istráng kutya V. rénszarvas vontatású fogatban. A bőrszalag jelentés és az eszköznévként való használat összefüggése természetes, de hogy melyik lehetett korábbi, az nem dönthető el.

351 BÁRCZI 1975, 29.

352 Nem lenne erre szükség, ha a nagyritkán előkerülő bőrdarabokat nemcsak aszerint vizsgálták volna meg, hogy milyen állatnak a bőre volt, hanem abból a szempontból is elemezve lettek volna, hogy milyen cseranyagot tartalmaznak, mert ez utalt volna a cserzés módjára, amiből következtetni lehetett volna a technikára is. Ilyen vizsgálatok azonban csak ritkán történtek.

353 A prémeket a középkorban a szűcsök dolgozták fel, de a tímár és a szűcsipar között még későbbi korokban is előfordult átfedés, ezért kérdés, hogy a honfoglalók esetében a két szakmát mennyire lehet külön kezelni.

123