Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
„A gyapjúnak és a ruhának a használata ismeretlen náluk, és bár állandóan gyötri őket a hideg, csupán menyét- és vadbőrökbe öltöznek.”306 János diakónus, Orseolo Péter (991-1009) velencei dózse káplánja, aki krónikáját 1008-ig vezette, az alábbiakat jegyezte le: „De lovaikon és bőrhajóikon Velencébe behatolva, Cittanuovát a lakosság elmenekülése után tűzzel felperzselték.”307 A bizánci forrásokban is említenek a magyarokkal kapcsolatban bőrtárgyakat. így Bölcs Leo Taktika c. munkájában (904 után készült) az alábbiak olvashatók: „Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja hol az egyiket, hol a másikat használják. De nemcsak ők maguk viselnek fegyvert, hanem az előkelők lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi.”308 Bíborbanszületett Konstantinos feltehetőleg 952 előtt írt De administrando imperio munkájában309 pedig így ír: „A mensuratornak magával kell vinnie... türk fürdőt, azaz skytha csergét, keleti szattyánból készült bőr víztartállyal.”310 Az írásos forrásokat — meglepő módon — viszonylag sok régészeti megfigyeléssel lehet kiegészíteni főleg az öltözetre és fegyverzetre vonatkozóan. A régészeti leletek alapján is lehet rekonstruálni például azt, hogy a ruházat alsó rétegét ing, melyet lenből, illetve kendervászonból varrtak (Szabadkígyós — Tangazdasági homokbánya 26. sír, Szabadkígyós-Pálligeti tábla 7—8. sír), vagy vékony bőrből készítettek (Perbete 3. sír, Nagykőrös — Fekete-dűlő 2. sír), továbbá nadrág alkotta (Sárbogárd -Tringer tanya 33. sír), melyekből hidegben többet öltöttek magukra.311 Felsőruhaként széles gallérral és kihajtóval szabott, combközépig vagy térdig érő, bő szabású kaftánt viseltek (az előkelőké bizánci selyembrokátból készült), de egy kiemelkedő gazdagságú vitézt bőrkaftánban temettek el (Zemplén - Szélmalom-domb). A férfi öltözékének legszebb tartozéka az öv volt, melynek szélessége 2—2,5 cm (nagyritkán 4 cm is) volt. Általában bőrből készült, de van ezüstszállal átszőtt textilöv is (Szabadkígyós - Pálligeti tábla 8 sír). Egyszerű bőröve, amit nem díszítettek fémveretekkel, minden férfinak volt. Erre csatolták fel bőrszíjakkal bal oldalra a szablyát és íjtegezt, jobb oldalra pedig a nyíltegezt és a tarsolyt (benne a csiholóvassal, kovával, taplóval és a fenőkővel), de az övön viselték a kürtöt és az ivócsészét is. Az öv 150 cm hosszú bőrszíjból készült, s a köldöktáj felett nyugvó csatjától kiindulva balról kerülte meg a derekat, majd egy bújtatón áthúzva a bal térdig függött le. A jobb csípő szélétől a csatig egy belülről ráerősített s mindig veret nélküli kapcsolószíj feszítette meg, ezért maga az öv a has felett lazán ívelődött a búj tatóig. A rangos férfiak övét fémveretek 306 GYÖRFFY 1958, 159. 307 GYÖRFFY 1986, 215. 308 MORAVCSIK 1984, 19. 309 MORAVCSIK 1984, 30. 310 MORAVCSIK 1984, 34. 311 KOVÁCS 1986, 216. 118
