Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
díszítették. Átlagosan mintegy 20 dkg fémet kellett felhasználni egy-egy öv veretkészletének elkészítéséhez.312 Bal oldalra akasztották a szintén bőrből készített készenléti íj tegezt is, amelyben felajzott állapotban tárolhatták az íjat. A lábukon puha talpú bőrcsizmát hordtak,313 a fejükön feltehetőleg kerek vászonsapkácskát viseltek, és erre húzták rá a karimátlan, hegyes vagy lekerekedő tetejű báránybőr süveget, illetve a prémszegélyü bőrkalpagot.314 Ez utóbbi már a honfoglalás utáni évtizedekben divattá vált Európa egyes vidékén, ami abból derül ki, hogy Ratherius veronai püspök 935-937-ben315 írt Praeloquiorum libri sex-ének V. könyvében316 bírálja kora egyháznagyjainak életmódját, erkölcseit, szokásait, így a többek között ruhaviseletét is. Nemcsak szertelen fényűzést és világiasságot hány a szemükre, hanem azt is, hogy idegentől is kérnek kölcsön divatot: „peregrinis, quampatriocitis amiciuntur ornatibus”. Öltözékük oly világias, hogy a püspöki 'cappa’-t, a püspöki 'pileum'-ot és pásztorbotot köpennyel, prémes magyar kalpaggal és jogarral cserélték fel.317 A fegyverek kapcsán ki kell emelni, hogy a feltehetőleg a kis méretű, kerek alakú fapajzs bőrrel volt bevonva.318 Ugyancsak bőr, esetleg nyírkéreg borította az íj csontlemezekkel nem fedett részeit a nedvesség elleni védelmük319 bőrből készült az íjtegez, amely szőrével kifelé fordított bőrtok volt,320 a nyílvesszők tartására szolgáló nyíltegez pedig lécekre szegeit bőrből vagy nyírfakéregből készített tok lehetett.321 Ugyancsak 312 KOVÁCS 1986,217-218. 313 KOVÁCS 1986, 243. 314 KOVÁCS 1986, 222. Fehér Géza szerint a karimás sapka a karimátlan sapkából származik azáltal, hogy alul felhajtották a szélét. A karima a bőrsapka belsejének a színét mutatta, tehát a sapka színesebb lett, így ezt prémmel díszíteni kezdték. Később a színes bőrszegély megmaradt, de maga a kalpag néha nem bőr, hanem színes nemez, szövet, selyem vagy bársony volt. Általában piros bőrből készítették a kalpagot és más színű, rendszerint fehér prémmel szegélyezték. A közemberek rendszerint a karimátlan báránybőr sapkát hordták vagy a felhajtott aljút, amiből az előkelők prémes kalapja kifejlődött. (FEHÉR 1956, 161.) 315 Ratherius az V. könyvet 936 elején írta fogságban. 932-ben veronai püspök, 935-ben püspökségétől megfosztják, és fogságba kerül 937-ig. (10 év múlva újra veronai püspök. Ezután ismét elűzik, Németországba megy, ahol 953-ban lüttichi püspök lesz, de ettől a címétől is megfosztják 955-ben. 961-től 968-ig ismét veronai püspök, 974-ben halt meg.) így a püspökök fényűzésére vonatkozó mondatát nem német, hanem észak-itáliai főpapokra érti. (FEHÉR 1956, 159.) 316 FEHÉR 1956, 159. 317 „ Tum vero videas quoddam mastruga pro cappa, galero Ungarico pro sacerdotali pileo, sceptro uti pro baculo, nec cogitare illud Apostoli: Non in veste pretiosa: nec illius dicentis reminisci: Quod superest date eleemosynam. ” (BALOGH 1927, 42.) 318 KOVÁCS 1986, 223. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy honfoglalás kori temetkezésekből eddig pajzsnak, sodronyingnek vagy éppen fémpikkelyes bőrpáncélnak semmiféle nyoma nincs. (KOVÁCS 1986, 222.) 319 KOVÁCS 1986, 225. 320 KOVÁCS 1986, 226. 321 KOVÁCS 1986, 230. 119
