Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Bevezetés
megegyezik-e a falut birtoklóéval. így került előtérbe a Kovácsi név családnévi vizsgálata, ami végül is megadta a kulcsot a terület középkori történetének megismeréséhez. A kisnemességhez, illetve a köznemesség alsó rétegéhez tartozó Kovácsi család feje a XV. sz. végén Kovácsi Miklós volt, aki gyilkossági ügybe keveredett Alsólendvai Bánffy Miklós kárára az 1480-as években, ezért Mátyás vérdíj fizetésére ítélte. Miután ezt nem teljesítette, és ingóságai sem voltak, az ingatlanjait kapta meg ellenértékként Bánffy 1489-ben.14 Mivel okleveles adat van arra, hogy a birtoktestnek új tulajdonosa lett a XV. sz. végén, az udvarház építésének kora pedig a régészeti anyag alapján erre az időszakra tehető, így annak létesítését megalapozottan lehetett az új birtokoshoz, illetve annak officiálisához kötni. Az idézett oklevélből nyert adatok azért bizonyultak hasznos információknak, mert a több birtokkal rendelkező főnemeseknek a központi birtokukon álló váron, kastélyon kívül (a Bánffyaknak ez Lendván volt) általában minden jelentősebb birtokközpontjukban állt udvarháza,15 melyek nagy része elsősorban igazgatási, gazdasági funkciót látott el, és a fentiek alapján minden alap megvolt annak feltételezésére, hogy a baji is ebbe a kategóriába tartozott. A birtokviszonyok fent leírt átrendeződése ugyanis járhatott azzal a következménnyel, hogy az új birtokos egy új udvarházat épített magának. Erre annál inkább is szükség lehetett, mert Kovácsi Miklós curiája 1489-ben már a komáromi várnagynál, Ujszászi Mihálynál volt zálogban, így ehhez Bánffy nem tudott hozzájutni, ugyanakkor a megkapott három falu gazdálkodásának összefogására, illetve általában a birtokok kézben tartására valamiféle központra szükség volt, továbbá az oda küldött officiálisnak és annak családjának is laknia kellett valahol.16 Az írásos források összessége alapján tehát joggal lehetett feltételezni azt, hogy az udvarház birtokosa nem a területet több évszázadon keresztül uraló család egyik tagja volt, hanem a tulajdonviszonyok változásaként a Kovácsiak három falurésze, illetve faluja egy főúri nagybirtok hálózatába tagozódott, annak viszonylag távoli, kisebb egységévé vált, ami valószínűleg azzal járt, hogy az újonnan épült birtokközpont gazdasági szereppel is bírt. 14 MÓL DL 19607. 15 B. NAGY 1973, 42. 16 Miután az officiális személyére semmilyen adatot nem sikerült találni, fontos volt a Kovácsiak társadalmi státuszának meghatározása is (PETÉNYI— 2003, 131—133.), mert az ideküldött officiális rangja nagyjából megegyezhetett a korábbi birtokos (azaz a Kovácsiak) státuszával, így ennek révén legalább fogalmat lehetett alkotni az officiális társadalmi jogállásáról, ha már egyszer a neve és személye ismeretlen. Fügedi Erik kutatásai szerint egyébként az officiálisok általában is a kis- vagy köznemesek kategóriába tartoztak a tárgyalt időpontban. Az esztergomi érsekség XV. sz. végi számadásait vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az érsekség officiálisai a várnagy kivételével mind e két kategóriába sorolhatók. (FÜGEDI 1981, 174.) Fizetésük évi 60-80 fl. volt, de kaptak természeti juttatást is, pl. bort (1—7 hordó), gabonát, valamint övék volt az általuk kirótt bírságpénz. (FÜGEDI 1981, 177.) A baji udvarház lakójának kisnemesi, illetve szegényebb köznemesi rangjára utal egyébként még az udvarház egyszerűsége, a régészeti anyag viszonylagos szegényessége is. (A régészeti anyag és a társadalmi státusz kapcsolatának részletes feldolgozása egy későbbi tanulmány témája lesz.) 10
