Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
objektumokat kellene keresni, akkor ezek felelnek meg leginkább a célnak az eddig rendelkezésre álló objektumok közül. Kérdés azonban, hogy a fenti eshetőségek alapján mennyire lehet megalapozottnak tekinteni azt a feltevést, hogy az udvarházban tímáripart folytattak, hiszen a témához sorolható gödrök funkciója teljesen bizonytalan. A tó esetében ugyancsak pusztán feltételezésekre lehet építeni, mert nem került elő olyan konkrét adat, amely bizonyította volna, hogy a bőrkikészítés miatt építették valaha. Hasonló a helyzet a mészégető kemencével is. Az objektumok topográfiailag távol esnek egymástól, semmi olyasmi nem került elő, ami alapján arra lehetne gondolni, hogy ezek összetartoztak. Egyedül a kőgyűrűs gödrök meszesekkel való formai azonossága utal a tímárkodás felé, és a két déli gödör meszes betöltése alapján lehet feltételezni valamilyen kapcsolatot a mészégető kemence és a kőgyűrűs gödrök között, azonban pusztán ez alapján kissé kétséges a többi objektum tímárteleppel való azonosítása. Ha a kőgyűrűs gödrök kapcsán azt tételezzük fel, hogy az udvarházban tímáripart űztek, akkor az állapítható meg, hogy a feltételek adottak voltak hozzá. Az ásatás felszínre hozta azokat az objektumokat, amelyek lehetővé tehették a bőrfeldolgozást, csakhogy ezekről az objektumokról — részben az ipar jellege miatt — nem lehet bebizonyítani, hogy ténylegesen azt a szerepet töltötték-e be, mint amire a tímárkodás alapján gondolni lehetne. Egy hasonlattal élve olyan helyzettel találta magát szembe a kutató, mintha egy szabadtéri színházi előadás papírdíszletét egy vihar megrongálta volna, és a romok alapján kellene kitalálni, hogy melyik színházi művet is adták elő. Igaz ugyan, hogy van egy olyan díszletdarab, amelyen éles az ábrázolás, és az alapján lehet kifejezetten egy bizonyos színházi darabra gondolni, továbbá a díszletmaradék többi töredékes darabját is el lehet képzelni az adott előadás díszletéhez tartozónak; ám az egyetlen éles díszletdarabot leszámítva az összes többin elmosódott a festék, nehezen kivehető rajtuk, hogy mit ábrázolnak, nem kapcsolódnak egymáshoz közvetlenül, és kérdés, hogy egy éles részlet alapján hiteles-e arra az egy bizonyos műre gondolni. A probléma megoldásához találni kellett a romok között valami olyasmit, ami közvetlenül magára az előadásra utal, mert csak ha az megvan, derülhet ki, hogy helyes-e a díszletmaradványok alapján a konkrét színházi előadásra vonatkozó elképzelés. Egy olyan előadásra, amely már korábban lezajlott, nem könnyű közvetlen bizonyítékot találni, régészeti szempontból közelítve meg a problémát, ez a feladat különösen nagy nehézséget okoz. Esetünkben ugyanis ez azt jelenti, hogy az ásatás során magáról a bőrkikészítés folyamatából kellett volna valamilyen közvetlen adatra lelni, ami lehetett volna bőr, cserzőanyag vagy a megmunkáláshoz használt eszköz. A bőr, illetve a szerves anyagokból álló cserzőanyag esetében a helyzet azonban az, hogy ezek szerves anyagként csak akkor nem bomlanak el a földben, ha kedvezőek a talajviszonyok a konzerválódásukhoz. A baji lelőhely azonban — mint már szó volt 106
