Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
róla — mészkőből álló hegyvidéken található, ahol nincs a bőröket vagy más szerves anyagokat konzerváló talajvizes terület. Más a helyzet az eszközök esetében, hiszen ezek általában vasból készültek. A feltárás során változatos, jó megtartású vasanyag került elő, közülük azonban csak egy olyan tárgy akadt, amely lehetett tímáreszköz is. 1993-ban jött felszínre az udvarház udvari részén, a főépülettől néhány méterre délkeletre. Megtalálásakor vonókésnek tűnt, és ilyen megnevezéssel is lett beleltározva 1996- ban. (Lelt. sz.: 96.127.1.) (51. kép) A tárgy egy 19,7 cm hosszú, 1,9 cm széles, háromszög keresztmetszetű, 0,5-0,2 cm vastagságú vaspenge, melynek két végén egy 2,8, illetve egy 2,6 cm hosszú, vízszintes irányú nyéltüske található.270 Meghatározásával kapcsolatban soha nem merült fel kétség; egészen addig, amíg tímáreszközök képi ábrázolásai után kutatva nem sikerült ráakadni Behem Baltazar kódexének egyik lapján271 egy olyan tímárábrázolásra, amelyen a mester ugyanolyan kisméretű, vonókésszerú eszközzel dolgozza meg a bőrt a húsoló tőkén,272 mint amilyen Bajon is előkerült. Ezt el is lehetne fogadni a tímárkodás bizonyítékaként, ha a lelőhely pl. az Alföldön vagy egyéb fában szegény területen lenne, de egy ilyen erdei vidéken, ahol a fák megmunkálása, feldolgozása a napi tevékenység szerves része kellett, hogy legyen, már sajnos nem egyértelmű a helyzet. Ezért csak azt lehetett megállapítani, hogy amilyen mértékben utal a tímáripar felé az egyezés a baji eszköz és a kódexábrázolás tárgya között, olyan mértékben utal a fában gazdag vidék az eszköz famegmunkáló volta felé. Ebből kifolyólag ezt a tárgyat nem lehetett felhasználni arra, hogy megadja azt a bizonyosságot, ami a probléma megoldásához szükséges lett volna. Van egyébként olyan tímáreszköz — mégpedig a tímárkés — amely alkalmas lenne erre a feladatra, mert mérete, alakja az évezredek folyamán semmit nem változott; az ókori Egyiptomban vagy Görögországban ugyanolyat használtak, mint a középkorban vagy napjainkban, és ahol ilyen kerül elő ott biztosra lehet venni a tímáripart is. Az ásatás során azonban — legalábbis napjainkig — ilyen nem jött felszínre.273 A szerszámok révén sem juthatott tehát közelebb a probléma tisztázásához a kutató, mert ami előkerült, az — a körülmények miatt — nem rendelkezett a bizonyításhoz 270 A penge éle sérült volt. Középső részén félköríves felület hiányzott, amit a restaurátorok egészítettek ki. 271 Behem Baltazar Krakkó város jegyzője volt 1500 és 1508 között. A kódex — amely Krakkó város privilégiumait és törvényeit tartalmazza — készítésének idejét 1505 körűire teszik. (POLEN 1986, 246-247.) 272 A képen egy dolgát végző kutyát, valamint az udvaron kutyaürüléket kosárba gyűjtő inast is ábrázoltak, nyilván a páckészítésre utalva, erre egyébként a korábbiakban már történt utalás. (Vö. 244-es jegyzet) 273 Angliában, ahol meglehetősen sok tímártelepet, illetve kolostorműhelyt tártak fel, eddig még szintén nem találtak bőrmegmunkáló szerszámot. (THOMSON 1981, 174.; CHERRY 1991, 296.) 107 51. kép: Vonókés (?)
