Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
kövekre a kiégetés előtt leveles gallyakat raktak, majd az egészet agyaggal borították be, tehát a mészégetéshez szükséges volt agyag, ám annak ellenére, hogy a kemencét hosszabb időn át használták, kis mérete miatt az ide felhasznált agyag mennyisége viszonylag kevés lehetett, amennyire ezt utólag fel lehet becsülni. Nem volt arányban még az eddig feltárt gödrökből hiányzó agyag mennyiségével sem (a feltárás területén még számos fel nem tárt gödör lehet), ezért a mészégetést csak részben lehetett elfogadható magyarázatnak tekinteni az agyagkitermelés okaként, és továbbra is kérdés maradt, hogy a többit mihez használták. Felmerült egyebek mellett pl. a fazekasság. Főleg a szolgaszemélyzet házában megtalált kályha rossz minőségű, deformált kályhaszemei alapján lehetett akár helyi gyártásra is gondolni, de sem rontott edény- vagy kályhaszem darabok, sem fazekaskemence nem került elő, ezért ezt a lehetőséget ki kellett zárni. A kutatás azonban továbbra is az iparágakra koncentrált, keresve a mészégetésen kívül azt az ipart, amelyhez komoly mennyiségű agyag volt szükséges. Ilyet azonban nem sikerült találni, és részben ez a téves kutatási irány okozta azt, hogy hosszabb ideig tartott rájönni arra, hogy a tó létesítésekor emelt gát agyagból épült. Márpedig egy olyan objektum építéséhez, amely 42 m hosszú és nagyjából 3—5 m magas lehetett, bizony elég sok agyag kellett.269 Annak ellenére, hogy nem lehet tudni pontosan (a kutatás befejezetlensége miatt), hogy hány ilyen méretű gödör van még, és nem lehet kizárni azt sem, hogy más eddig nem beazonosított tevékenység is igényelt agyagot. Ezek a bizonytalanságok az e típusba tartozó gödrök funkcióját már nem módosíthatják. Mivel sikerült olyan tevékenységet és létesítményt találni, ami agyagot igényelt, indokolt agyagkitermelő helyek létét feltételezni, melynek az első csoportba sorolt nagyméretű gödrök felelnek meg a leginkább. így azokat hitelesen lehet agyagkitermelő gödröknek tartani, és kizárható a tímáriparhoz való kapcsolásuk. Valószínűleg ugyancsak agyagkitermelő hely lehetett az atipikus objektumok között számon tartott, a temetőtől keletre megtalált több mint 10 m hosszú, 2,5 m-nél is mélyebb árok is, melyet a mérete alapján lehet ide sorolni. A második csoportba sorolt 6—7 m-es, belsőleg többszörösen tagolt gödrök szintén nem hozhatók kapcsolatba a tímárkodással. Szeméttel voltak tele, belső tagoltságuk pedig kizár más funkciót. Ásásukkor ugyan termeltek ki agyagot, és nem lehet kizárni, hogy valamilyen célra fel is használták azt, de ez nem adatolható, és nem is érinti azt a tényt, hogy a borkészítéshez ezeknek nincs köze. A harmadik csoportba tartozó, kerek alakú, tagolatlan, gyakran vízszintes fenekű, csaknem függőleges oldalfalú, régészeti anyagot nem vagy csak nagyon keveset tartalmazó gödröket lehet leginkább a cserzéshez kapcsolni. Nemcsak a gödrök kialakítása mutat ebbe az irányba, hanem az is, hogy nem vagy alig volt bennük régészeti anyag. Igaz a hiány önmagában még nem bizonyíték valami mellett, olyan közvetlen adat pedig nincs, amely alátámasztaná ezt a feltételezést, mégis, ha cserzésre alkalmas 269 A 11-es temetőszelvényben lévő gödör egyébként nagyjából a tó és a főépület között félúton helyezkedik el, míg a 60-as árokkal megtalált már a tóhoz esik valamivel közelebb. A 43-as viszont a kőgyűrűs gödrök és a mészégető között található. 105
