Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
A cserzés A pácolás után a szemölcs- és irharétegből álló pőre is romlandó volt még, hő hatására enyveseden, megszáradva számszerűen keménnyé és áttetszővé vált. Cserzéssel — ami pőre és a vízben oldott cserzősavak egyesülése249 — kellett konzerválni, használatra alkalmassá tenni. Erre természetes ásványi anyagot (timsó) (ásványi cserzés),250 állati (zsír, faggyú) (irhásság)251 és növényi cserzőanyagot (cserzővargaság) használtak252 attól függően, hogy milyen minőségű bőrt akartak kapni, illetve milyen célra kívánták felhasználni azt.253 A technológiai eltérések a borfajtáktól függetlenül aszerint jelentkeztek, hogy milyen minőségű és állapotú: vékonyabb, vastagabb, gyapjas vagy nyírott, zöld vagy szárított volt a nyersbőr; és milyen célra szánták: felsőbőrnek, színes vagy festetlen bélésnek, irhának stb. Ennek megfelelően áztatták, meszezték, pácolták 249 HOLLUB 1948, 140. 250 A timsós (alumíniumsós) cserzést fehér cserzésnek is mondják, mert az általa nyert bőr fehér színű. (HOLLUB 1948, 153.) Maga a timsó természetben is előfordul mint kalinit (RÉVAI XVIII, 279.), de előállítják álunkból vagy bauxitból is. A bőrök timsós kikészítése Kis-Azsiában alakult ki először, mert ott a timsó természetes állapotában fordult elő. (Gáborján 1962, 107.) A középkorban a Smyrnai-öböl partja melletti nagy timsó lelő- és főzőhelyek az itáliai kereskedők kezében voltak, náluk összpontosult a timsó Európába való szállítása, az azzal való kereskedelem is. Az oszmán-török térnyerés körülményessé tette a kis-ázsiai kereskedelmet, ezért a korábban alárendelt jelentőségű európai timsókészítés fellendülésnek indult. Legnagyobb fontosságra a pápai állam területén található Civita Vecchia tett szén. A pápák igyekeztek a római timsó termelésének és kereskedelmének monopol helyzetet biztosítani, így pl. Szép Fülöp is egyházi átokkal lett sújtva 1504-ben, mert kis-ázsiai timsót vásárolt. (GÁBORJÁN 1962, 108.) A timsó cserző hatása annak köszönhető, hogy kénsavas alumíniumot tartalmaz. A sav azonban duzzasztja a rostokat, aminek következtében bőrt keménnyé, bádogszerűvé cserezte volna, ha a duzzasztó hatás ellensúlyozására nem adtak volna konyhasót is a timsóhoz. Minél nagyobb volt a konyhasó aránya a timsóhoz képest, annál lassúbb volt a cserzés de annál lágyabbá vált a bőr. A frissen cserzett bőrből egyébként a timsó csaknem teljesen kimosható, ezért a cserzés és szárítás után hetekig pihentetni kellett a bőrt, mert így az alumínium jobban kötődik, és csak ezután fogtak hozzá nyújtásához és puhításához. (HOLLUB 1948, 154.) A timsó azonban hideg vízzel részben, forró vízzel pedig teljesen kimosható volt a bőrből, (HOLLUB 1948, 83.) ezért zsírral, faggyúval itatták át, hogy ezt megakadályozzák. A timsós cserzés a honfoglaló magyarok jellegzetes bőrkikészítő eljárása volt, és az is maradt az egész középkoron át. (HOLLUB 1948, 155.) La Lande külön, önálló munkában írta le ennek technológiáját, amely a későbbiekben kerül majd ismertetésre. 251 Irhásság alatt olyan zsiradékkal történő kezelést értenek, amelynek során a bőrök a kollagén rostok anyagával egyesülnek. Minden más módon történő zsiradékkal való kezelés csak a vízállóságnak és a bőr nyúlékonyságának, hajlékonyságának növelésére szolgál. (HOLLUB 1948, 180.) (A zsírozott bőr egyébként jobban vezeti a meleget, mint a zsírral nem kezelt. (HOLLUB 1948, 237.) Az irhás cserzésnél hosszabb meszezést alkalmaznak, hogy a sejt közötti anyag lehetőleg feloldódjék, és a rostok meglazuljanak. A szőrtelenítés után (a juhbőrök kivételével) a barkát éles késsel lehasítják, majd újból mészbe teszik. A mésztelenítést és pácolást gyakran korpapáccal végzik. (HOLLUB 1948, 180.) Az irhás cserzésű bőr posztószerűen puha és jellegzetes halványsárga színű, igen lágy és simulékony. (HOLLUB 1948, 181.) Vízzel mosható, száradás után eredeti lágyságát visszanyeri. (HOLLUB 1948, 83.) 252 NAGY 1971, 205. A cserzővargaság útján erős, szívós, tömött, sárgás vagy vörösesbarna bőrt kapunk. Legáltalánosabban ezt használják, ezzel készül a bőrök legnagyobb mennyisége. (HOLLUB 1948, 83.) 253 NAGY 1971, 206. 100
