László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Szabad királyi város

SZABAD KIRÁLYI VÁROS A város pedig házaknak és utcáknak a szükséges falakkal és erődítésekkel körülkerített sokasága, mely a jó és tisztességes életre való kiváltságokkal bír. Werbőczy István: Hármaskönyv Werbőczy meghatározását olvasva rögtön szemünkbe ötlik az első nagy különbség a korábbi településtípusokhoz képest. A városokat a királyok erős fallal vetették körül. A fal által körbehatárolt szűk helyen való építkezés emeletes, főleg kőépületek emeléséhez vezetett. A szabad királyi városok minden jogi ügyben ki voltak véve még a megyésispán joghatósága alól is. A szabad királyi város bírájának illetékessége minden ügyre kiterjedt, fellebbviteli bírósága tárnokmesteri - néhánynak a személynöki - bíróság lett. A szabad királyi városokat az ország tagjának tekintették, tehát elismerték országrendiségüket, de mégsem kaptak minden alkalommal meghívót az országgyűlésre. A nagyobb városok felső rétegét kereskedők, királyi kamarabérlők és árukereskedő kézművesek tették ki. Ok tartották kezükben a város vezetését, közülük kerültek ki a belső tanács tagjai. A kézművesek alkották a középréteget. A városlakók többsége napszámosként, fuvarosként vagy más szolgálattal kereste kenyerét. A mindennapi élet a céh keretei között zajlott. E szervezetnek amellett, hogy ekkor még segítette az iparfejlődést, vallási funkciója is volt. Tagjai kötelességüknek érezték védőszentjük oltárának gondozását. A megszorult mestereket kölcsönnel tudták segíteni. Néhol beleszóltak a párválasztásba is. A gazdag polgárok az ügynevezett Krisztus Teste céhbe tömörültek. Találkozóik a városi politizálás színterei voltak. Medgyesen született Piso Jakab így írt Leptához a városi életről. Bárhogyan is vallod, hogy szép a vidéken az élet: városi otthonomat mégis elébe teszem. Várban a szállásom, biztos falakon menedékem, éjszaka és nappal várta vigyáz mireánk. Bacchus is arra tekint, el nem marad ő sem, a népes cimborahad vígan lábaihoz települ. Gyűlik a vendég is, finomult ízlésű barátok, tréfabeszéd, bölcs szó járja gyakorta velük. Bárha vadászprédád dám, kecske, nyulacska s az őz lesz, vadkant és szarvast hordj csak a konyha elé, lődd a nyilat jobban, mint Herkules arra a sasra, mely Kaukázusban Prómetheusra csapott, légyen a tóban a hal bőven, völgyed csupa Tempe s Múzsák kútjánál jobb italú patakod; erdőid mélyén zengjen filoméla csapatja s égen, földön kelt mindvalamennyi madár: bármi legyen még és minden bőven - de nekem csak mégis erőt, örömet városi tűzhelyem ád. S hogyha netán kérded, mért gondolom ezt? Nos, azért, mert más fából faragott mindenikünket a sors. Piso Jakab: Leptához Bártfa Bártfa a legkisebb, ám legjobban fennmaradt szabad királyi városunk. A kereskedelem mellett gazdagságát a vászonkészítésnek köszönhette, mivel a vászon gyártásának hazai központja Bártfa városa lett. A vászon elkészítése azonban már túlmutatott a céhes kereteken, hiszen Bártfán, valamint a környező falvakban otthon szőtték a vásznat, azonban a termékeket a városi vászonfehérítőbe adták be. A fehérítés költséges, komoly szakértelmet igénylő vállalkozás volt. A város biztosította a nyersanyagot, s gondoskodott az értékesítésről is. Itt már tömegméretekben állítottak elő szöveteket, a vásznat még Lengyelországba is exportálták. 31