László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Mezőváros

MEZŐVÁROS Azokat a városias településeket, amelyek egy földesúri birtokon feküdtek, és az uradalmak várnagyai alá voltak rendelve, az oppidumok, vagyis a mezővárosok közé sorolták. Az itt élők jogilag jobbágynak számítottak, tehát a súlyosabb peres ügyekben a bíró csak a földesúrral vagy földesúr várnagyával közösen dönthetett. A mezővárosokban a mezőgazdaság, főként a bortermelés és az állattenyésztés kapott nagyobb szerepet, de az iparosmesterek száma is fokozatosan növekedett a 15. század folyamán. Egyedül szakmájuk műveléséből a kézművesek nem tudták fenntartani magukat, így gazdálkodtak is iparűzésük mellett. A mezővárosok - sokszor a földesúr közbenjárására - különböző privilégiumokat, azaz kiváltságokat kaptak. Ide tartozott a bíró választása, a plébános kiválasztása és néhol a pallosjog. A legnagyobb előnynek az számított, ha egy összegben fizethették be az adót, vagy vámkedvezményekben részesültek, illetve heti és országos vásár tartásának a jogát szerezték meg. A települések fejlődésére a királyi, illetve a földesúri politika volt nagy hatással. A földesurak többsége támogatta a mezővárosait, hiszen „polgáraik" szorgalma busás hasznot hozott nekik, másrészt lakhelyük fényét is tudta emelni. Éppen ezért igyekeztek minél több kiváltságot szerezni mezővárosaiknak. Hwnyad-i János kormányzó bizonyítja, hogy egyrészt az óbudai apácáknak írásbeli kérésére, másrészt az ország lakóinak javára az apácáknak a pestmegyei Czegleed nevű birtokára országos vásárt engedélyez, mégpedig Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára [márc.25.] Barnabás apostol napjára [jún.ll.] és Máté evangelista napjára [szept.21.] beleértve az ünnepnapokat megelőző és követő napokat is, ugyanazokkal a kiváltságokkal, amelyeket más szabad királyi városok élveznek a vásártartás terén. Felszólítja azért az összes kereskedőket és más árusokat, hogy minden árujukkal és holmijukkal szabadon és félelem nélkül vegyenek részt a ceglédi vásáron és elvégezvén adás-vételi dolgaikat ismét szabadon és védelem alatt távozhatnak, ahova akarnak. Elrendeli ennek a piacokon való kihirdetését. Hunyadi János 1448-ban kelt adományozó oklevele Mezővárosi templomok A mezővárosok lakosainak száma a kedvező gazdasági környezet miatt egyre növekedett, így bővíteni kellett a templom méretét. Az építkezések során egy-egy közösség anyagi tehetősségét is megmutathatta. Az ország keleti részében a 15. század második felében meggazdagodó mezővárosok hatalmas plébániatemplomokat építettek, többségük háromhajós csarnoktemplom volt. Az épülettípus elterjedésében mintaként szerepet játszhattak a pesti, szászebesi, brassói és debreceni plébániatemplomok. A késő gótikus stílus létrehozásában a jelek szerint Kelet-Magyarország (főként Erdély) játszott központi szerepet. Feltehető, hogy a kincstár segítette az új stílus elterjedését, amely a Moldva és Havasalföld felől Krakkóba vezető kereskedelmi útvonal mentén tűnt fel. A kisebb mezővárosok szerényebb, de részleteiben mégis igényes plébániatemplomokat építettek. Jellegzetes példa Bodrogkeresztúr egyhajós, keresztboltozatos szentélyű temploma, amelynek déli kapuján 1481-es évszám található, bár az épület teljes befejezésére, a hajó hálóboltozatának megépítésére a helyi hagyomány szerint 1520 körül kerülhetett sor. A Felvidéki városokban is töretlenül folytatódtak a 15. század elején megkezdett plébániatemplomok építkezései. A kicsi, de bányáik jóvoltából gazdag bányavárosok szintén jelentős építkezéseket folytattak.