László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)
Mezőváros
A középkori csontmegmunkálás emlékei Visegrádon 26 1985-ben Visegrád középkori városának területén egy 14-15. századi csontfeldolgozó műhely hulladékrétegét sikerült feltárni. A csontgyöngy gyártásának folyamatát a nagy mennyiségű szerencsés lelet alapján lehetett rekonstruálni. A háromhegyű, 5,5 cm hosszú, 0,9 cm széles vas fúrófej középső hegyes csúcsa 4 mm-rel hosszabb a két ferdén kiképzett oldalélnél. Az eszterga tengelyébe erősített háromágú fúrófej középső ágával addig fúrták az előkészített csontlemezt, amíg azt át nem lyukasztotta. Eközben a két szélső fúróéi is a csonthoz ért és körben, feléig kivéste a gyöngy alakját. Ekkor a csontlemezt megfordították, és a furatba ültetve a fúróhegyet megismételték a műveletet. A lapocskában végül is kettős csonkakúp alakú negatív forma maradt. Egy munkadarabból 10-20 gyöngyöt is készítettek. A visegrádi műhelyben többféle méretű fúrót használtak, amire a csontlemezeken lévő lvukak átmérőiből lehet következtetni. A gyártásra vonatkozó megfigyeléseink bizonyítékai azok a lemezek, amelyekben bennmaradtak a félig vagy majdnem teljesen elkészült gyöngyök. A gyöngyszemeket simára csiszolták; a nagyobb méretű, 4-10 mm átmérőjű darabokat rózsafüzérhez, a kisebbeket elsősorban gyermekek ékszereként, viseleti díszeként használták fel. Az ismert műhelyábrázolásokon az őskor óta használt íjas esztergának számos munkafolyamatban történő alkalmazását láthatjuk. Egy 15. századi német metszet alapján egyértelműen követhető a gyöngykészítés munkafolyamata. A mester a bal kezében tartja a csontlemezt, miközben az íjjal az eszterga tengelyét forgásba hozza, majd lábának enyhe nyomásával a tengelyt a beleillesztett fúróheggyel közelíti a laphoz. A fokozatos erőkifejtéssel s az íj biztos mozgatásával elkerülhető a fúró elcsúszása. A gyöngyök mellett a dobókocka készítésének folyamatát is megfigyelhettük. A négyzetes hasábformára előkészített, 4-6 mm-es oldalélű csontrudacskákból egyenlő darabokat fűrészeltek le. Az így keletkezett kockák oldalfelületeit 1-től 6-ig pontozták be, az egymással szemközti oldalakra került pontok összege 7 ugyanúgy, mint a ma használatos kockáknál. A készítés folyamatának előkerült bizonyítékai a csontrudacskák már fel nem használt végei, az egyszer, illetve kétszer befűrészelt csontdarabkák, valamint szám szerint 28 darab elrontott, illetve befejezetlen példány, utóbbiak a pontozás során sérültek meg. A visegrádi csontfeldolgozó műhely a többi ipari létesítménnyel együtt (üveghuta, hajójavító?) a középkori város központjában helyezkedett el, termékei elsősorban a városi polgárság számára készülhettek, de nem zárhatjuk annak lehetőségét, hogy igényesebb termékeik akár a királyi udvarba is eljuthattak.
