Mohai Rita - Horváth István: Tata és Tóváros képekben (Tata, 2007)
Bevezető Történelmi falak, ódon házak között, poros, öreg utcákon járva a kevésbé céltudatos járókelő, a ráérősen bámészkodó városlakó előbb-utóbb kíváncsivá válik: nem elégszik meg az idegenforgalmi kiadványokban kínált műemléki útmutatóval, hanem észreveszi a jelentős emlékeket keretbe foglaló, egységbe komponáló utcaképet is. A szűk utcák polgárházai, a terek és főutak régi üzletportáljai, a hajdani középületek (ma is azok, mindmind ma már más funkcióval) felkínálják a kérdést: ki lakott ezekben az épületekben, mire használták, és hogyan. Múltunk dokumentumai között gazdag és rendkívül becses forráscsoportot jelentenek - egészen 1848-tól - a régi fotográfiák. A kiemelt műemlékek kapcsán nyilvánvaló, hogy építéstörténeti adatot, értékes, kutatandó és feldolgozandó dokumentumot láthatunk. A tatai főtéren tartott hetivásár megörökítése is egy helytörténeti adat dokumentuma. A városképek azonban dokumentum-értéküknél erősebben hordoznak valamit, egy hangulati, sőt érzelmi tényezőt, ami korszakuk miliőjére utal. Rácsodálkozhatunk a két mezőváros (Tata és Tóváros, 1938-ig külön közigazgatással) régi arculatára, arra a tágas, poros, földszintes vidékiességre, amely Tata, mint földesúri város meghatározó karakterjegye volt, s leikéig ható jellemvonása maradt hosszú időn keresztül. Annak az időszaknak, amelyet a fotográfiák dokumentálnak, a boldog békeidők nevet adhatnánk. Vonatkozik ez a kifejezés a kiegyezést követően beköszöntő alkotmányos aerára, amely, mind a grófi udvar, mind a két mezőváros szempontjából hihetetlen felvirágzást hozott. A grófi udvar, újonnan épített színházával és a nagyszabású lóverseny pályáin tartott derbykkel, társasági központ volt Bécs és Budapest között. A város fejlődéséhez hozzájárult az emancipálódó zsidó polgárság, amely nemcsak ipari és kereskedelmi, de közéleti tevékenységével is sokat tett a város felemelkedése érdekében. Lindenberg és Engländer nyomdájában adták ki a korabeli városképes képeslapokat, amelyek szintén rendkívül becses képi dokumentumai e korszaknak. 5
