Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon Marosi Ernő (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest) Amióta művészettörténet-írás van, minden korról, eszméiről az is sokat mond, hogy milyen művészettörténeti képet alkot magának a múlt művészetéről. Esetünkben a keresztény magyar állam megalapításának művészettörténeti következményeiről van szó, s arról, hogyan lépett be a magyarság Európa kultúrájába, amelyet az 1000. év táján hagyományosan középkoriként szoktunk jellemezni. Művészettörténeti tájékozódásunknak a történeti hagyománnyal közös alapfeltevése az, hogy nagy fordulatot, korszakváltást tételezünk fel. Nehezebb megmondanunk, hogy mit mi váltott fel, s pontosan hogyan ment végbe ez az átlépés egy fél- vagy egészen (mert ez is vitatott!) nomád nép kultúrájából a középkori kultúrába. A művészettörténetnek olyan problémával kell szembenéznie, ami csak ahhoz hasonlítható, mintha a nyelvésznek Szent István korában tökéletes nyelvcserével lenne dolga. Egyebek között ezért beszélünk „magyarországi" művészetről, meghatározó jelentőséget tulajdonítva az állami szervezet - s tegyük hozzá - a kialakuló egyházszervezet adta kereteknek. Ezzel azt a látszatot keltjük, mintha a művészet az államiság automatikus függvénye lenne, s a középkori kezdetek ugyanúgy lennének előfeltételei a nemzeti művészetnek, ahogyan a modern magyar nemzetállam hivatkozik Szent István országalapítására. Nem egy félreértés ered ebből a felfogásból. Az egyik az úgynevezett és állítólag létező „hivatalos" művészettörténeti kép diszkreditálása valamilyen „organikusnak" nevezett, kreatív-intuitív alapon kidolgozott, tehát a racionális érvelést elutasító másiknak érdekében. A másik: szomszédaink vádja, amely szlovák megfogalmazásban „etatista nacionalizmusnak" bélyegzi művészetünk történetének a mindenkori magyar állam (szlovákul: Uhorsko) kereteihez igazodó tárgyalását. Az a legkülönösebb, hogy ez a két álláspont egy lényeges ponton találkozik. Mindennek ellenére ma nem találunk elfogadhatóbb eljárást Magyarország középkori művészetének tárgyalására, mint hogy ezt a középkori állam keretei között vizsgáljuk. Nyitott, nem is könnyen megválaszolható kérdés, melyik időponttól jellemezhető a honfoglaló magyarság művészete „magyarországinak" - emlékanyaga többségének lelőhelye alapján a 10. században kétségtelenül, de vajon érvényes-e ugyanez az ország-fogalom a magyar fejedelmek államára is? Nyilvánvaló továbbá, hogy a magyarországi művészettörténet keretében szintén csak a lelőhelyek mai 277