Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Kiss Gábor–Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához
került magánkézre, majd végül a Herény nembeli Káldyak kezére. Nem részletezve most a birtokjogi következtetéseket, gondolni lehet arra, hogy eleinte maga Sabaria-Szombathely, a várral együtt királyi tulajdonban volt. Ezt egy szerencsés véletlen segített igazolni. 1566-ban ugyanis vizsgálat folyt arról, hogy a mezőváros lakói kötelesek-e a vár őrzésében részt venni vagy nem. A tanúkihallgatások során elmondták, hogy a vár őrzőit illeti meg a Pechyenyes aliter Warfewlde. Ezeket a földeket az 1592-es urbárium is felsorolja: Warfölde a parte Septhe, septima terra Pechenies commetanea cum Septhe. Szombathelytől ÉK-re, Söpte mellett máig fennmaradt a Pecsenyés dűlőnév. Az 1592-es urbárium Gay Pethenies-l említ: Szombathely nyugati határában megőrződött egy Gaj nevű vízfolyás és a gaj dűlőnevek: a szó jelentése erdő, haraszt. Mármost a város és a vár erdejei is ezen a területen feküdtek. Minden bizonnyal a gaj-pecsenyés, a vár erdeje is erre kereshető. Mint ismeretes, a pecsenyés név értelmezése problémamentes: a besenyő szó pecsenyeg névváltozatából torzult. Eszerint a sabariai vár földjeit egykor besenyők művelték, azaz a vár védelmében is a besenyők vettek részt. A Szombathelytől északra vezető út mentén, a várostól 7 km-re fekszik a ma már eltűnt Besenyő falu, mégpedig olyan helyen, amelyik Sabaria védelme miatt sem volt közömbös. Ott ágazott el ugyanis a Perintből a rómaiak által épített mesterséges csatorna, a Gyöngyös patak, amelyen később Szombathely malmai épültek. Mivel a besenyők katonai szolgálattal a 13- század végéig a királynak tartoztak, ezért aligha állhattak a győri püspök szolgálatában. Annál is inkább, mert Besenyő faluban 1281-ben a Herman nemzetség osztozott, és köznemesi falu lett. Mindez azt jelenti, hogy a sabariai vár eredetileg királyi vár volt, és mielőtt a település a győri püspökség kezére került, a várnak már állnia kellett. Még egy olyan földrajzi név maradt fenn, amely a besenyőkkel is kapcsolatos lehet. A mai Szombathelynek a vártól nyugatra, a kapujához vezető utcáját Karicsának nevezik. E városrész neve, alacsony, kis falusias házaival Szombathelyen még néhány évtizede is kifejezetten pejoratív hangzású volt. Akkor viszont már csak a Kis és Nagy Kar utcák őrizték a név maradékát. A név legkorábban a 16. századból ismert, Karicsa, Karácsa, Karcsa névalakokkal, és a szóhasználatból következtetni lehet arra, hogy Sabaria-Szombathely lakóitól nemcsak földrajzilag, hanem jogilag is elkülönítve éltek ( 1613: in territoriis oppidi Sahariensis in vico Karicha). Még jellemzőbb, hogy a karicsaiaknak külön erdeje volt, ami a földrajzi nevekben fennmaradt. Ráadásul, ez a Sabariától DDny-ra eső erdő ma Szombathely területén van, de egykor - ami a Karicsa eredeti hovatartozása miatt nem közömbös - az erdő Sorok területére esett. Sorok - mai puszta - a vasvári várjobbágyok faluja volt (1272: iobadiones castri ferret), és 1259ben Tárnoksork néven említik. A Karácsa szó kétségtelenül török, minden bizonynyal besenyő eredetű: egy besenyő sereg vezére ismert ezen a néven Bizáncban. A vár tövében fennmaradt helynév tehát nyilván összhangban van a vár besenyő védelmével. 115
