Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Bálint Csanád: A Káma-vidéki ezüstkincsekről
idejében kerültek a Káma-vidékre. Eszerint az időben rendszeres kapcsolat állt volna fenn a Káma-vidék és Bizánc, Közép-Ázsia között? Újszerű választ kínált e kérdésre Alfred H. Halikov kazáni és Thomas Noonan minneapolisi professzor. Az első szerint a türk birodalomból Iránba vezetett rablóhadjáratok tanúságai a Kámavidéken talált közép-ázsiai edények; ez az elgondolás azonban politikai, történeti, földrajzi és logikai okokból nem állja meg a helyét. A második elmélet látványos és történetileg meggyőzőnek tűnik: köztudott, hogy a kazárok 627-ben bizánci szövetségben részt vettek a perzsa királyi kincstár, majd Tiflisz kifosztásában - onnan származnának az ezüst tárgyak. Ez is igen gyenge alapon áll. Először is mert Noonan - és senki más - nem vette figyelembe, hogy a Káma-vidéken van olyan bizánci edény, melyen Bukharában készült felirat van - tehát még a bizánci edények mindegyike sem közvetlenül Bizáncból jutott el oda Északra. (Tudnivaló, hogy az ötvöstárgyak a koraközépkorban kézen-közön vándoroltak, pl. a Dnyeper-vidéken egy 7. század közepéről származó sírból napvilágot látott egy ezüst tál, mely a 4. századi iráni királyi udvarban készült, ahonnan - a felirata bizonyság rá - valamikor Szogdiába került, s az végül onnan jutott el Kelet-Európába). A második érv Noonan elmélete ellen még egyértelműbb: a Káma-vidéken talált bizánci és közép-ázsiai edények kétharmadáról kontrollpecsétek és stílusjegyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy 628 után készültek, következésként semmiképpen sem származhatnak a perzsiai zsákmányból. Honnan kerültek hát a Káma vidékére? A feliratok - későbbiek lévén az előállításnál - sokatmondók tudnak lenni. Harmattá János akadémikus elemezte a szóban forgó feliratokat, s többek között azt állapította meg, hogy az edényeken levő nagyszámú török nyelvű felirat egy kivételével valamennyi edénycsoporton megtalálható; ez utóbbiak azok az edények, illetve tálak, melyek Khorezmben készültek. E körülményből véleményem szerint két történeti következtetés vonható le. Először is az, hogy a Káma-vidéken napvilágot látott ezüst tárgyak legnagyobb része török népek közvetítésével került oda, másodsorban pedig, hogy a Khorezmben készült edények közvetítők nélkül, egyenesen Khorezmből jutottak el a Káma-vidékre. További következtetésre nyílik lehetőség, ha a Káma-vidék bizánci eredetű tárgyait vesszük szemügyre. A volt Szovjetunió határain kívül sajnos kevesen ismerték Otto N. Badert, s a témával foglalkozók között még kevesebben azt a cikkét, amelyik a Káma-vidéki ezüst importtárgyakkal foglalkozik. Ő számolta ki, hogy az edényeknek mindöszsze 14%-a bizánci eredetű, s ez az arány az újabb közép-ázsiai leletek révén tovább romlott. További tájékoztatást az ad, hogy valamennyi bizánci tál az 5-7. században készült. Igen ám, csakhogy ezek kétharmada egészen biztosan nem abban az időben, hanem - a velük együtt elrejtett helyi készítésű ékszerek tanúsága szerint - évszázadokkal később, a 9-10. században került a földbe. A tárgyak készülésének és elásásának kora tehát igen távol áll egymástól! Természetesen kézenfekvő a 6. század közepén alkotó Jordanes azon adatát fölidéznünk, mely az Északóé'
