Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

léte, mely előírta, hogy többek között a „régiségük miatf tönkrement templomokat helyre kell állítani.

4 Minthogy ez a rendelkezés mintegy ötven évvel Szt. István halála után született, ez azt is jelenti, hogy a templomok valószínűleg valamilyen kevésbé tartós anyagból, és nem kőből épültek, ha ennyi idő alatt már „régiségük miatt" tönkremehettek. Fatemplomok léte tőlünk nyugatra sem volt ismeretlen, amint ez Szt. Altmann legendájából kiderül, mely Alsó-Ausztriában számos fatemplom létéről tudósít. Ugyanakkor egy másik lehetőséget sem zárhatunk ki. A középkori magyarországi kolostorok kutatása közben egy igen érdekes kép bontakozott ki az egyes „kolostoralapítási" hullámokat illetően. Az egész ország kolostoraira vetítve ugyanazt tapasztalhatjuk, mint amit fentebb az esztergomi érsekség templomairól mondtam: a 12. században nem emelkedik jelentősen az alapítások száma, s a legtöbb kolostor éppen a század legelején vagy legvégén tűnik fel.

5 A szerencsésebb körülmények miatt ebben az esetben még az is kiderült, hogy a századeleji alapítások még az előző, 11. századi alapítási hullám lecsengésének tekinthetők, míg a századvégi fellendülés egyértelműen III. Béla uralkodásához köthető. Van tehát egy mintegy 30-35 éves időszak II. Béla és III. Béla uralkodása között, amikor valamilyen okból nem volt szokás vagy lehetőség kolostort alapítani. Erre több magyarázat is lehetséges. Mindenekelőtt felmerül a királyi támogatás hiánya, hiszen maga II. Géza egyetlen kolostort sem alapított (Cikádor alapítását minden bizonynyal még apjától örökölte, aki azt halála miatt nem tudta befejezni), utódai pedig a zavaros viszonyok miatt ilyesmire nem is gondolhattak. Ez pedig nyilván visszahatott a magánalapításokra is. Más összefüggésben már Kumorovitz Bernát felvetette a 12. századi szekularizáció lehetőségét, amit a kolostorok alapításának hiánya alátámasztani látszik. Mégis óvatosnak kell lennünk a jelentés általánosítása tekintetében, hiszen a kisebb falusi templomok alapítása semmiképp sem vethető össze a kolostorokéval. A falusi templomok vonatkozásában csak annyiban használhatjuk a kolostorok analógiáját, emennyiben általában megcsappant az egyház számára való adományozás iránti kedv. Egy további lehetőség a gazdasági magyarázat. Elképzelhető, hogy a 12. század inkább a felhalmozás időszakának tekinthető, s ezzel magyarázható a templomépítések robbanásszerű megsokszorozódása a 13. században, elsősorban annak közepén és második felében. Ez a gazdasági szempont egyébiránt a plébániaalapítások esetében is nyomon követhető. Szerencsénkre éppen a 12. század közepétől maradt ránk egy ilyen tárgyú oklevél Eusidinus barátkái plébániaalapításáról. Eusidinus nyivánvalóan olyan jómódú nemesember volt, akinek vagyona ugyanakkor nem tette lehetővé egy családi monostor alapítását, ezért építtetett plébániatemplomot, melyben azonban mindjárt alapításakor három oltár állt. Az alapítás4 ZÁVODSZKY 1904, 8

3

. 5 ROMHÁNYI 1996. 268