Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

Turóc, Zólyom és Szepes megye kezdettől fogva az esztergomi érsekséghez, illetve a később abból kiszakadó nyitrai püspökséghez tartozott, all. században ezek a területek még jórészt lakatlanok voltak, betelepítésük csak a 12. század közepén, második felében indult meg. Egy hozzávetőlegesen Árvától kb. az Ipoly torkolatáig hüzódó választóvonal azonban a későbbi korszakokban is megmutatkozik. E vonaltól nyugatra sűrűbb, keletre ritkább plébániahálózatot találunk. Bizonyos esetekben megjelenik ez a határ a titulusok elterjedési térképén is. Hozzá kell tenni, hogy minden esetben külön kell kezelni a Szepességet, amelyre a későbbiekben még röviden visszatérek. Az említett különbségnek egy lehetséges magyarázatát találhatjuk az eltérő társadalmi viszonyokban, azaz a zólyomi erdőispánság speciális helyzetében, valamint a kisnemesség túlsúlyában Gömör és Nógrád megyében, bár ez utóbbi esetben a rosszabb forráshelyzetet is figyelembe kell vennünk. Árva és Lipót talán csak éppen a kései betelepedés miatt illeszkedik, ilyen jól ebbe a sorba. Nagyobb gondot okoz egy másik kérdés megválaszolása, nevezetesen, hogy mivel magyarázható a viszonylag kisszámú 12. századi alapítás. A 12. században ugyanis lényegében ugyanannyi templom épült, mint a megelőző évszázadban, jóllehet ekkor már a kereszténység nyilvánvalóan jobban áthatotta a társadalmat, s azt gondolhatnánk, hogy éppen ez az az időszak, amikor ugrásszerűen meg kellene nőnie a templomok számának is. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy csupán néhány új kolostort alapítanak (Garáb, Bozók, Bény, Jánosi, Tereske, Deáki, Luclány, esetleg Szakái és Pozsony). Két új társaskáptalan, EsztergomSzenttamáshegy és Szepeshely is ebből az időből származik, ezeken kívül azonban csak mintegy 50 templomról állíthatjuk okleveles vagy régészeti adatok alapján, hogy bizonyosan a 12. századra keltezhető. Ráadásul e templomok jelentős része a század második felében, sőt több egészen a végén létesült.

3 E jelenségre feltétlenül kell valamilyen magyarázatot találnunk. Megoldást egyelőre nem, de néhány továbbgondolásra érdemes felvetést, úgy vélem, már most is adhatunk. Minthogy a fentemlített, összesen mintegy 120-140 templom túlnyomó többségéről írásos adatunk egyáltalán nincs, vagy csak jóval későbbi időből, felvethető a korai időszakban a fatemplomok léte. Ilyenekre van néhány írásos adat is, mint pl. az Esztergom megyei Németszőgyénben, ahol a 13- század második felében említenek egy fakápolnát. Nem az esztergomi érsekség, hanem a veszprémi püspökség területén úgy tűnik, régészetileg is sikerült egy ilyen templom nyomára bukkanni, mégpedig Zircen. Arról is tudunk a krónikás hagyományból, hogy II. Gézát a nyugati határszélen egy fatemplomban övezték fel 1142-ben, ami arra is utal, hogy feltehetőleg közel s távol egyetlen kőtemplom sem állt a környéken. Egy további adalék lehet a fatemplomok létének jogos feltételezéséhez Szt. László rende3 Vö. 3. térkép. Az adatok részletesen: ROMHÁNYI 1991. 267