Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Margarita Ivanova: A kr. u. 1. évezred végi – 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai

A Kr. u. 1. évezred végi — 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai Margarita Ivanova (Izsevszk) Az udmurtok köztes helyzetet foglalnak el a nyugaton a Baltikumtól és Skandináviától, keleten az Ob folyóig terjedő erdős zóna finnugor népei között. A folklór, helynévkutatás, régészet adatainak komplex elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy az udmurtok kialakulása és fejlődése a legősibb időktől kezdve a Kámavidéken, a Káma és Vjátka folyók közén, északról a Csepca folyó által határolt területen zajlott. Ezek a vízi utak a régi időkben az etnikai érintkezést szolgálták, rajtuk valósult meg a helyi lakosság összeköttetése a külvilággal. A Káma, Vjátka, Csepca, Kilmez folyónevek az udmurtok sajátos etnikai szimbólumaivá váltak. Az utóbbi évek kutatásai alapján bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Kr. u. 2. évezred elején ezen a területen nem volt olyan régészeti kultúra, amely egységes, kialakult udmurt népességre utalna. A meglévő források elemzése alapján négy lokális változat mutatható ki, amely talán tükrözi a területi-törzsi szövetségek kulturális sajátosságának valós helyzetét. A kutatók a következő műveltségeket különböztetik meg: az udmurt Káma-vidék területén a 10-15. századi csumojtlini kultúrát, a Csepca folyó medencéjében a 9-15. századi Csepca-vidéki kultúrát, a Vjátka mellékén a 10-12. századi kocserginói kultúrát,

1 az Alsó-Vjátka és Volga közén feltételezik az ún. ar udmurtok meglétét. Azonban ezeknek a régészeti emlékcsoportoknak a tanulmányozásából származó adatok nem azonos értékűek a történetikulturális rekonstrukciók számára. A települések többségén viszonylag jellegtelen anyag került elő, főként kerámiából áll, temetőket nem ismerünk. Ezért a középkori udmurtok etalon lelőhelyei - a korábbiakhoz hasonlóan - továbbra is a Csepca-vidéki emlékek, ahol sűrűn helyezkednek el egymás mellett a különböző, a 9-15. századi Csepca-vidéki kultúrához tartozó lelőhelyek, amelyek esetében kapcsolat mutatható ki a régészeti, folklorisztikai, nyelvészeti, történeti-etnográfiai adatok között, ami alapot ad ahhoz, hogy az udmurt emlékekhez soroljuk őket.

2 A Csepca-vidéki emlékek a 19- század óta ismertek, amióta megjelentek A. A. Szpicin és N. G. Pervuhin művei. Ezekben elsőként közölték a régészeti leletek rendszerezett katalógusát. De igazi történeti forrásokká A. P. Szmirnov 1926-1930. között végzett kutatásai után váltak. Ő egy sor, az udmurtok történetével és kultúrájával kapcsolatos problémát vetett fel és oldott meg.

3 Később ezeket az anyago1 GOLGYINA 1987, 24-33. 2 IVANOVA 1987, 59-79. 3 SZMIRNOV 1952. és más munkák. 25