Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Horváth István: Esztergom Szent István korában
Az 1930-as és az 50-es évek kisebb kutatásai után 52 a romterületet Lovag Zsuzsa tárta fel - a vízierőművel kapcsolatos mentő ásatások során. 53 A Duna partján volt háromhajós, félköríves főapszissal és egyenes záródású mellékapszisokkal (Vö.: 20. és 59- sz. jegyzet.) záródó templomot, az annak D-i oldalára épült kolostort és a kolostor udvarán talált, - keleti és nyugati végén is egyegy félköríves apszissal ellátott kápolnát -all. század végére datálja -, részben az eddig itt előkerült legkorábbi érmek (Szt. László és Kálmán király denárai) alapján. Alapításáról nincsenek adataink és első említését csak a 12. század első feléből, II. Béla idejéből ismerjük, de azt többen feltételezik (legutóbb Györffy György is), hogy Salamon király és Géza herceg 1073-ban az ekkor már itt álló apácakolostorban találkoztak - kibékülés céljából - 8-8 püspökkel és főúrral. 54 Magam - részben a helyi, korai falrakás technikája ismeretében, a felhasznált kőanyag (sárga homokkő) és a sárgás, meszes habarcs alapján az épület korai falait all. század elejére, Szt. István korára keltezném. A korai építést támogatja az a tény is, hogy a templom falaiba (de a temetkezéseknél is) jelentős számú faragott római kőemléket használtak fel, s ez véleményem szerint csak a legkorábbi építkezésekre lehet itt jellemző, hiszen a feltalálható római romokat és kőfaragványokat már a korai építkezéseknél elhasználhatták. (Ilyen pl. egy 11. századi oszlopfő a Szt. Adalbert templomból, amelyet egy római oltárkőből faragtak.) 55 Megjegyzem, hogy Balogh Albin egyéb, történeti és művészettörténeti vonatkozású fejtegetései során szintén Szt.István kori építménynek tartja a szigeti apácakolostort. 5 " Esztergomnak Szép (Scep) - Széplak, Pulchrum Praedium, vagy Szt. István néven szereplő D-i külvárosát, ill. az itt állt Szt. István protomártír templomot (első említése: 1187) mint korai, talán 11. század-eleji alapítású templomot már korábban említettem. Ennek maradványai ugyan még nem ismertek, de a település területén 11-12. századi kerámia mellett már Szt. István dénárok is előkerültek. 57 Széplaktól DNy-ra - vele és a várossal folyamatosan egybeépülve helyezkedett el a középkori Esztergom kezdetben Abonynak (Obon), később - a 12. század közepétől Szentkirálynak (Sanctus Rex, S. Stephanus Rex de Strigonio) nevezett külvárosa. A település korai plébániatemplomának maradványait és temetőjéből 380 sírt tártunk fel ez idáig. A Szt. Andrásról nevezett templomot csak 1294-ben említik először, amikor a szentkirályi keresztesek azt lerombolják (a veszprémi püspökkel fennállott tizeddel kapcsolatos ellentéteik miatt). - A sírokból valójában csak a 11MRT 5. 1979, 171-173. 53 LOVAG 1979, 89-93.; LOVAG 1990, 97-101. 54 GYÖRFFY 1987, 284-285. Esztergomi Vármúzeum kiállftásán, a 3. sz. teremben - leltári szám nélkül. 56 BALOGH 1938, 59. 57 MRT 5. 1979, 182-183.; GYÖRFFY 1987, 277. 235
