Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

ismerünk, ez a banai sír, amely tarsolylemeze alapján a 10. század elejére keltezhető,

60 de itt nem zárhatunk ki egy korábbi, 9/10. század fordulójára való keltezést sem. Az éremleletek kapcsán meg kell jegyezzük, hogy a korszak - nem csak megyei vonatkozásban - egyik legjelentősebb telepén hiányzanak az érmek, mint ahogy hiányzanak a 10. század második felére, 11. századra keltezhető szentgyörgymezei településen is. Ezt ugyan még tekinthetnénk véletlennek, azt azonban semmiképpen, hogy Esztergomban, amelyről láttuk, hogy kereskedelmi állomáshely volt, mutatóban sincs éremlelet. Ezt a körülményt itt nem lehet a kutatás hiányának betudni. A kincsleletek hiányával együtt ez arra utal, hogy a Kárpát-medencében ebben az időben semmilyen pénzforgalommal nem lehet számolni, ez pedig az érmek kronológiai felhasználhatóságának értékét a minimálisra csökkenti (tehát mindenesetre csak kezdő keltezőként - terminus post quem - használhatók). A számontartott lelőhelyek közül három - Esztergom-Kovácsi, EsztergomSzentgyörgymező, Tatabánya-Dózsakert - nem sírlelet vagy temető, hanem település.

61 Természetesen ezeken kívül is ismerünk 10. századi településnyomokat, ezek azonban főként felszíni kerámialeletek (Csép, stb), így a kronológiai bizonytalanságok miatt sem értekezhetünk róluk.

62 Bővebben kell számot adnunk a tatabányai 10. századi telepről, amely az első jól ismert 10. századi, s egyben honfoglaló magyar telepünk is.

63 A Tatabányán, a Dózsakert nevű lakónegyedben feltárt 10. századi település az egykori Bánhida falu területén fekszik, a felszámolt bánhidai temető környékén, illetőleg annak helyén. Megtelepedésre igen alkalmas helyet választottak az egykor ide költözők: a lelőhely az Által-ér homokos hordalékkúpján, az Által-ér és a Gallapatak egybefolyásának közelében, két patak szegében fekszik. A két patak a terület lakóinak további kapcsolatait is meghatározta: a Galla-patak forrásvidéke a Vértes-hegység keleti végén található, az Által-ér pedig a hegység nyugati végéről ered, ahol a Móri-árkon keresztül jó átjárási lehetőség volt a Mezőség felé. A település ugyanakkor egy kelet-nyugati közlekedési vonalon fekszik. Mint láthattuk, az Által-ér régen a forrásvidéktől egészen Bánhida környékéig mocsaras kiöntéseket hozott létre, ugyancsak mocsaras területek szegélyezték medrét észak felé is, a Dunáig. E mocsaras területek között éppen itt lehetett átkelni a Budáról Győr felé vezető úton a középkorban. DIENES Í973, 207-208.; MESTERHÁZY 1991, 238., stb. 11 ZOLNAY 1965, 143-152.; MRT 5. 1979, 175.; LÁZÁR 1989.; VÉKONY 1988. Lázár S. feldolgozása elkészült az esztergom-szentgyörgymezei településröl, mihamarabbi megjelenését várjuk. 3 VÉKONY 1988., a régibb irodalommal is. Újabb adatokra: IAMBOR 1985-1986, 589-598. (bordázott nyakú edények Dobokáról és Kolozsmonostorról); MESTERHÁZY 1985, 149-161. (kagylófüles kondér Veresegyházáról); EODOR 1985, 165-170. (kelet-európai bordázott nyakú edények hiányos gyűjtése); WOLF 1992, 392—431.; WOLF 1996, 209-240. (bordázott nyakú edények stratigráfíai problémákkal); TAKÁCS 1986. (kagylófüles kondér Örmémykút-Kuján dűlőből: 32., Nr. 8.. Taf. 4/2.). 193