Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

szerepet játszott, hogy a korszak hivatalos tudományossága valami (egyébként abban a formában nem igazolható) szláv alapokból gondolta levezetni a magyar megyeszervezetet, illetve az államiság összetevőit. így aztán nem csodálható, hogy azok a vázlatos összefoglalások, amelyek a megye honfoglalás koráról íródtak, vagy éppen érintették ezt az időszakot, kivétel nélkül Györffy tételeit ismételték a 10. századra vonatkozóan. B. Szatmári Sarolta 1979-ben áttekintette, illetőleg felsorolta a megye nyugati részének 10. századi lelőhelyeit,9 Kralovánszky Alán pedig 1988-ban a történeti Komárom vármegye ekkor ismer honfoglalás kori régészeti anyagát.

10 Ugyanebből az évből kelteződik Horváth István vázlata a megye középkori történetéről, amely a történeti Esztergom és Komárom vármegyék területére is kiterjedően Györffy összefoglalásai alapján rajzolja meg a 10. század történetét.

11 A rendelkezésünkre álló forrásokat illetően nem vagyunk elkényeztetett helyzetben. Itt mindenekelőtt a szöveges írott forrásokat kell említenünk, tehát az illető korról szóló évkönyveket, történeti feljegyzéseket, stb. Ezek, amennyiben vizsgált korszakunkkal egykorúak, nemhogy megyénk területéről, de az egész Kárpátmedence térségéről is alig-alig szolgálnak értékelhető adattal. Nem tehetjük meg azt, hogy későbbi, a 13-14. századból származó krónikáinkat, gestáinkat közvetlen forrásként használjuk erre a korszakra, ezeknek adatai csak akkor értékesíthetők, ha azokat egykorú (tehát 9-10. századi) források alapján meg tudjuk erősíteni. A nem szöveges írott források közé tartoznak névtani forrásaink, tehát a földrajzi nevek, helynevek, stb. Ezek azonban kivétel nélkül későbbi korszakból maradtak fenn, s az esetek többségében kockázatos 10. vagy éppen 9- századi meglétük bizonyítása. Az mindenesetre nem megengedhető, hogy a névtani források nyelvészeti, nyelvtörténeti ismeretek hiányában felhasználásra kerüljenek, mint ahogy ez korszakunk kutatásában gyakran elő szokott fordulni. Elrettentő példaként kell idéznünk a VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár által említett Árpád-unoka Falitzi, Fali esetét. E nevet a nyelvészetben tanulatlan Pauler Gyula /^^helyneveinkkel azonosította,

12 s hiába figyelmeztettek eme azonosítás képtelenségére nyelvtörténészeink,

13 a honfoglalás korral foglalkozó történeti, régészeti irodalmunkból szemlátomást kiírthatatlan a nem létező „Fájsz fejedelem".

14 A történeti irodalomban az utóbbi időben különösen elszaporodtak a névtani források megfelelő nyelvészeti (és nyelvi) ismeretek nélküli elemzései, így mára egy soha nem volt 10. századi történelem íródik némely történészünk, s ilyenre különösen hajlamos régészünk által. 9 SZATMÁRI 1979, 118-119. 10 KRALOVÁNSZKY 1988, 255-256., (1. p. 11 HORVÁTH 1988, 237-239. 12 PAULER 1900, 163-164., (80. j.). 13 PAIS 1972, 128, stb. 14 GÖMÖRI 1994, 264. stb. 185