Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

mennyiben azt szorosabb kapcsolatban látnánk a Kisalfölddel. A korszak kutatástörténetét illetően persze régibb időkre kell visszamennünk, ebben a kutatástörténetben azonban régebben is tükröződött a megye jelenlegi területének legalább két részre tagoltsága. Amíg ugyanis Esztergom középkori irodalmunkban, mint Géza általi alapítás, illetve Szent István születési és karddal való felövezésének helye szerepel, addig Komárom megye déli része ugyanebben az irodalomban a „bánhidai csata", a honfoglaló magyarok Szvatopluk felett való (de valóban nem volt) győzelmének színtereként tűnik fel. Krónikáink azért össze is kapcsolják a jelenlegi megye két részét: Szent István egyébként sehonnan nem ismert keresztapja, Deodatus lett volna Tata névadója. A későbbi történeti irodalmat ezeknek a középkori adatoknak a továbbélése jellemzi, mi több, Pauler Gyula különböző értékű források szervetlen összeillesztésével még a honfoglaló magyarok 907-es, bajorok felett való győzelmét (a „pozsonyi csatát ") is Bánhidára helyezi.

5 Közben előkerül a megye első honfoglalás kori régészeti lelete is: a Neszmély-Melegesen, szőlő alá forgatáskor feldúlt sírok leleteit Weninger Mátyás ajándékozza 1877-ban a Nemzeti Múzeumnak.^ Mindkét megyére vonatkozó első összefoglalás Reiszig Ede tollából íródik a Magyarország Vármegyéi és Városai monográfiasorozat számára, ezek az addig ismert adatokat állítják össze, de anyaguk jelentősebb része a megyék Dunától északra elterülő területeire vonatkozik.

7 Sajátos fordulatot jelentett megyénk honfoglalás kori történetének kutatásában, hogy 1958-ban Györffy György azt az engelsi tételt, miszerint a vérségi szervezet területi szervezetté alakulna, a honfoglalás és a korai Árpád-kor változásainak alaptételévé általánosította: a „megszálló nemzetségfő birtokolta a várat és vidékét. A nemzetség megtörésekor kisajátításra került a vár a megye kétharmad részével ... Ilyenformán alakult át a nemzetségi szállásterület vármegyévé:"

8 Györffy a tőle megszokott vegyes, különböző korú és értékű írott források, nyelvészeti, helyrajzi, esetenként régészeti adatok szervetlenül illesztett, a problémák áthidalására szolgáló érvelésének egyik alapbizonyítéka éppen Komárom vármegye volt, illetőleg a 13. századi Anonymus e vármegyéről írott mondatai: „...Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát..." (Szabó K. ford.). Györffy tételeit - amelyek a II. világháború előtti magyar történeti kutatás tételeinek és szemléletének felújításai is voltak - meglehetősen gyorsan elfogadta a magyar történészek és régészek jelentős része. Ebben nem elhanyagolható 5 PAULER I9OO, 162-163. 6 PULSZKY 1891, 15.; NAGY 1893, 224.; HAMPEL 1900, 550-554. 7 REISZIG 1907, 389-548.; REISZIG é.n. 129-219. 8 GYÖRFFY 1959, 34. Az Engels-idézet uo. 355. (A tanulmány eredetileg a Századok 1958-as évfolyamában jelent meg: Századok 1958, 12-87, 565-615.) 184